Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1-5. szám

Az Otestámentum és a Keresztyénség Gridi-Рарр Árpád Biblia: milyen csodálatos könyv; könyv, amely legtöbbet foglalkoztatja az embereket. Mit tartalmaz? Azt, a­­mit Isten jónak látott megismertetni az emberekkel; Isten élő Igéje. Kezdődik Mózes első könyvével és végződik a János jelenésekről írott könyvével. Ezt a terjedelmet és egységet azonban so­kan kétségbe vonják: Mondják, sok 0" lyan rész van az Ótestamentumban, a­­mely megdöbbent, sőt meg is botrán­­koztat. Talán már arra is gondoltak, hogy tulajdonképen az Ótestamentum nem is kellene a Bibliához tartozzon, mint Isten Igéjéhez. Egy istentisztelet után körülbelül a következőket mondta egy ismerősöm beszélgetés közben: “Egy dolog nem tetszett a prédikációdban: hogy mond" hattad, hogy a zsidó nép volt Isten kiválasztott népe?... Különben az Ó- testamentum nem is kellene a Bibliá­hoz tartozzon... A modern embert csak az Üjtestainentum érdekelheti“ — Olyant is hallottam már, hogy ki kel" lene tépni az Ótestamentumot, “azt a zsidó könyvet” a Bibliából; továbbá, hogy nem is lehet egy és ugyanaz az Ótestamentum Istene és az Újtesta­­mentum Istene. Egyik okát ennek a felfogásnak ab­ban a faji előítéletben látom, amely különösen az európai emberekben na­­gyón kifejlődött az utolsó évtizedek­ben. Sajnos, ez sok ember életében erős tényező. Azért mondom -sajnos­mert elsősorban nem komoly dolog ilyen egyéni érzésekre alapozott ítéle­teket hozni; másodsorban pedig ez azt jelenti, hogy az tJjtestamentumot nem értettük jól meg. Hogyan lehet ilyen gyűlöletet összeegyeztetni a kérész" tyén mentalitással, Krisztus tanításával és Isten szeretetével? Ez az álláspont különben nem újdon­ság. Már a keresztyén korszak második századában akadt olyan, aki megtagad­ván az Ótestamentum értékét, összeke­verte a keresztyén vallást a görög filo­zófiával. Az ilyenek példája azt mu­tatja. hogy az Üjtestamentum az Ótes­tamentum nélkül eretnekségre vezet. Az Egy Igaz Isten az, aki megismerte­ti magát, hatalmát és akaratát az Ótes­tamentumban; ugyancsak ő az, aki kinyilatkoztatja az Ö szeretetét, amikor a FIÜ testet ölt. Jézus Krisztus nélkül az Ótestamentum nem teljes, de Jézus Krisztust és így az Üjtestamentumot sem lehet megérteni az Ótestamentum nélkül. Az Ótestamentumban látjuk, hogyan készíti elő Isten azt az időt, amikor belép, mint ember, a világtör­ténelembe. Jézus Krisztus nem akár­mikor született, hanem pontosan akkor, amikor az Atya akarata szerint minden készen volt a történelem legfontosabb eseményére: Jézus Krisztus születésé­re. “Mikor pedig eljött az időnek teljes­ségé, kibocsátotta Isten az Ö Fiát.” (Gál. 4:4) Ahhoz, hogy megértsük Is­ten munkáját, melyet Krisztusban vitt véghez, szükségünk van az egész Bib­liára. Jézus Krisztus maga is olvasta és tanulmányozta az Ótestamentnmot. Példát adott követőinek, mert tudta, hogy azt ők nem nélkülözhetik. Az ószövetség szakított a pogány­sággal, és ez védi meg az Újszövetsé­get és az Újszövetség népét, a pogány filozófia befolyásától. Az Ótestamen­tum megadja az Üjtestamentumnak a­­zokat az elemeket, amelyek nélkül érthetetlen volna és amelyek hiányoz­nak belőle. Egyik különleges vonása a keresztyén vallásnak, hogy egy alapve­tő dogmája sem az emberi fantáziának és elképzelésnek a gyümölcse, hanem minden a valóságból van. Ez a vonás az Ótestamentumból származik. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben azáltal ismerjük meg Istent, amit mond és amit cselekszik. Pál apostol tanításai és elmélkedései Isten önmaga kinyilat­koztatásán és Isten cselekvésén alap­- 5 -

Next

/
Thumbnails
Contents