Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
macsóvát dugtak alá, aztán a szekerekről ráhajingálták mind a könyveket is. És azokra olajot locsoltak nagy cserépkorsókból. Az utolsó könyvnél intett a püspök, hegy azt adják kezébe. A szolgától egy udvari pap vette el s messze tartva, nuntha félne: tűz csaphat ki belőle, odanyujtotta. A kesztyűs kézen megvillant a gyűrű drágaköve s a bőrbe takart fatábla felnyílt. Barkóczi Ferenc pedig szótlanul, mozgó szájjal olvasta az első levelén: SZENT BIBLIA AZ AZ ISTENNEK Ó- ÉS ÜJTESTÁMENTUMA Aztán alább siklott a szeme és megpment egy pillanatig a néven:: Komáromi Csipkés György. Cseppet gondolkodott, a szemöldökei összefutottak, orcáján, a járomcsontnál megfeszült a bőr. S keze hirtelen meglendítette a könyvet, hogy az a máglya tetején halomba hányt többire hullott. És ott is maradt. Akkor intett a püspök és láng kapott a szalmacsóvába és fellobbant a fára öntözött olaj is. Aztán a könyvekbe harapott a tűz és magasra csapott, szinte háztetőnyi magasra. A nép némán nézte a ropogoó máglyát s egy bognárlegén\- keresztet is vetett’. . ★ Egy óra múlva a püspök papjaival, a barátokkal és minden kanonokjaival elment, mert a máglya pernyéig égett es nem maradt épen egyetlen veszedelmes könyv se a kétezernél több könyv közül. De egy bízott ember, aki a hamut kotortatta szét a szolgákkal, meglátott egy pörkölt levelet a pernye közt. Felemelte és megpróbálta elolvasni. A lángok kimarták a betűk színét s már csak annyi látzsott a papiroson: “Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak...” Tűnődve nézte, aztán apró darabokra tépdeste a könyvlevelet és elszórta azt is, szanaszét a hóba. (Ref. Élet - 1941) 'пптптшштм>щиттшNoм1щпитшшпш1штш«щиши. HOLTVÁGÁNYON Holtvágányon vesztegel egy vagon, félretólták, mert tovább nem mehet, pedig céljához még nem érkezett a rakomány, a költözési lom. . . Talán lezárták a címállomást vagy elkallódott a fuvarevél- Most haszontalan kényszerbó'l henyél és álmodja a továbbindulást. A tengelyén beszárad az olaj, a kerekeit pók hálózza be. Ezt a nagy késést már nem hozza be. Homályos szemmel egyre csak lesi. hogy fordul-e zöldre a lámpajel s a felmentő mozdony mikor jön el?. . . Bónis László A szerző Sáo Paulóban megjelent “Kleidoszkóp” c. kötetéből.- 34 -
