Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
Itadi MáKío.1 W&&vÁbfjá\áS &&éh&£ty$ó’£dáK Űj élet, új reménységekkel fakad. Húsvét táján a magyar vidékeken, de talán seholsem készülődnek eléje úgy, mint a Székelyföldön. A téli szűkölködés idejének vége; a böjti hetek szigorúsága akkorra megenyhül s az ünnep eljövetelével friss élelem, főleg pedig jóízű tyúktojás áll gondosan meggyüjtve a kamarákban. A Húsvét örömére, s a Feltámadás jelképe gyanánt a friss tojást piros színűre festik meg s annak idején kedves régi hagyományok szerint fogyasztják el. De nem lenne teljes az öröm, lm az ősi módon felrajzolt, azaz az ő nyelvjárásukon: “írott” formákkal nem díszítenék a pirostojást! Hiszen a tojások nagyrésze ajándéknak készül és a naív népi lélek ezt a szeretettel adott holmit meg akarja jelölni a maga egyszerű, de jelentős ábráival, képeivel. A székely nem bőbeszédű, de beszél helyette az “írott” kép amelybe érzéseit, költészetét leheli. Élénk képzelete, vallási és szerelmi érzelmei mind-mind megmutatkoznak e díszítményeken, amelyek a “hímes tojás” pirosra festett héjáról fehéren ragyognak elő. Az írott hímű tojásokhoz már jóelőre meggyűjtik a legszebbeket s az aszszonynép legügyesebbjei írják a cifrazást. Rendesen forró viaszt csorgatnak vonalas irányban a tojás héjára s azután piros vág}- vörös festékben kifőzik, azután a viaszos helyről leol" vasztják a viaszt s így a rajz fehéren bukkan elő alóla. Ha még más színnel is akarják díszíteni, újból megfőzik, de úgy, hogy csak a kívánt felület van a festék számára szabadon, a többit viasszal borítják be. A második szín vagy sárga- vagy fekete, néha zöld is szokott lenni. A viaszkoláshoz mulatságos, kez~ det'eges kis szerszámot készítenek maguknak a cifrázó asszonyok. Cipőzsinór végéről lemaradt rézcsövecskét egy törött ágacskába erősítenek s ebből csurran a langyos visz, melyet a réz melegen tart s ezzel rajzolgatja- “írja” koszorús, nagyágas, oldalrózsás, keresztes, tulipános, boldogszíves, cserelapis, kapcsos, kalászos mintáit az íróasszony. Néha a már megfestett tojáshéjra éles késsel kaparja a mintát — de mindig saját képzeletéből, vagy régi emlékeiből a díszítő. A festékek közül a börzsönyt kedvelik a legjobban, mert szép piros színt ad. A fuxin vízben főzve piros, szeszben zöld és zöldeslila alapszínt fest. A hagymahéj rozsdavörösre, bürök zöldre, a sáfrány sárgára színezi a tojás héját s a vadalmahéj és a vadalmalevél főzet is kellemes sárgás árnyalat elérésére alkalmas. Ahol nincs más, festékpapírba csomagolják a tojást kifőzés előtt. A vízbe ecetet és timsót vegyítenek, hogy a festés tartós legyen. A legszebb mintákat a hegyi községekben, Háromszéken- a Feketeügy és az Olt partján írják az asszonyok.
