Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10-12. szám
Egy szerető szív pihenni tért. Alig ért ide miközénk, máris eltávozott. .. És alig érkezett meg, máris munkat/erültetet kért, ellenszolgáltatást nem! — Életét Jézus Krisztusnak adta és az Ő szolgálatában pihenés nélkül végezte a szeretetmunkát. A Jézus ügyén kívül forrón szerette fajtáját. — Hitéért, magyarságáért börtönt, üldöztetést szenvedett, de ez nem törte meg derűs, élénk természetét ! A haja már hófehér volt, de a szeme fiatalosan csillogott, ajka kedvesen mosolygott. Ahová ellátogatott, oda vigasztalást, lelki békességet: az Evangéliumot vitte. Mikor éppen ideje volt rá, ujjai fáradhatatlanul öltögették a magyar stilushü kézimunkákat. A Iapai templomkertben lévő kis szobája igazi magyar levegőt lehelt: sok szép kézimunka és sok-sok könyv, egyházi, vallásos és a magyar néppel, annak lelki kincseivel, nép művészettel és a magyar nép dalaival foglalkozó könyvek. És sok-sok kedves virág. . . A vasárnapi iskolában, a vallásos rész előtt tanultuk tőle a szép régi nótákat. A vallásoktatáson a legrakoncátlanabbakat : a nagyobb fiúkat vezette a szeretet ismeretében.. . Alig volt itt köztünk, de aki kapcsolatba került vele, mindenki megszerette. Mert csak szeretetet árasztott maga körül... Hirtelen, váratlanul ment el tőlünk. Elhívta Isten az ő hűséges szolgálóleányát. Ő szent Felsége úgy ítélte , hogy már eleget fáradozott az <3 ügyéért és már megérdemli a pihenést. . . Mi pedig könnyes szemmel nézünk utána... Mert fáj a búcsúzás. Különösen fáj az én szívem mert engem úgy szeretett, mintha fia lettem volna és én anyám helyett ismét egy anyai megértő szívet vesztettem el benne... De letröljük könnyeinket és lecsendesítjük szívünk fájdalmát, mert tudjuk, hogy olyan helyre távozott, ahol nincs többé üldöztetés, nincs szenvedés. Tudjuk, hogy a mi gyönge, erőtlen kezünk helyett Jézus tárja ki felé karját. Ő vonja szívére Patay Mária református szociális missziós testvért. Mária testvér, — drága Mária néni, nyugodj a boldog feltámadás reménye alatt! Mária testvér, — Mária néni, Isten veled! Mohai Szabó Béla. — 37 —
