Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
Fejezzük be Ady vak Az Istenhez gyönge szódat emeled. Teveled lesz akkor az Isten. — Elvesztetted szegény, kóbor magadat, Ha szabad: segítsen az Isten. — Perc-barátok kedve már elköltözött: Búk között itt lesz tán az Isten.— E szép élet nem sok örömet hozott, . . Gondozott azonban az Isten. — Az Istenhez gyönge szódat emeled, Teveled lesz akkor az istent Pü n kost — a lélek ünnepe. De vájjon a lélek alkalma is egyúttal? Ez az egyetlen, amit nem lehet ünnepelni, csak élni. Ha máskor sokszor voltál is lélekben erőtlen. hitedben gyönge, meggyőződésedben megalkuvó, most hasson át egészen a lélek hősiessége és hatalma! Testi harcban, elesésben, félelemben, aggódásban kétségeskedésben és kétségbeesésben támadjon fel benned a bátor megállás, a biztonság és a bizonyosság, a rendíthetetlenség és a hódító erő. Az alvás, a hidegség és a félreállás helyett serkenj fel, égjen szívedben a tűz és a tenniakarás. Akarod és kérd! Megkapod! A léleknek kettős arca van: egyfelől emberfeletti erőfeszítésre képes, másfelől belső szépségek és gazdagságok élnek benne. Jóság, szelídség, békesség és szeretet. Légy a lélek embere és légy lelki ember! A kettő együtt egész. Egymás nélkül vagy erőszakká, vagy tehetetlen erénnyé fesz. Te erős lélekké légy!- Ny. -Talán szerencsésebb lett volna, ha jóhangulatú, kedves verseket soroltam volna fel. Ezek a versek azonban nagytól elgondolkoztatnak. Ügy érzem, hogy ebben igaz prédikátorok ezek a költők: mert ez fáj nekik. — Mert ez fáj nekünk valamennyiünknek: a nagy káosz, a rendezetlenség. Hogy mindenre van erőnk, időnk, tehetségünk és szorgalmunk, de oly kevéssé az igazán nagy kérdésre: az istenkérdésre. “Elszórt igéket” kerestünk, de bennük van az Isten igazsága! 11 -
