Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-07-01 / 7-9. szám

TEMPLOMAINK:

MAROS SZENTIMRE

ellen vesztett csatáját Nagyszebennél gazdag zsákmánnyal járó diadal követte. Ennek az újjáépítésnek a során épült ki a templom új szentélye, ekkor kerültek a hajó déli falába a csúcsíves, mérműves ablakok és épültek a templom testéhez a külső támpillérek.

A román hatóság megpróbálja Isten házának elvételét. 1923 julius 9-én a 120 lélekre leapadt marosszentimrei gyülekezet ősrégi templomát a földmívelésügyi miniszter, aki e vidéken éppen a Eethlen Kollégium földjeit osztogatja, lefoglalja és az összes javakkal együtt a gör. kát. egyház birtokába adja. Az ügy igen érzékenyen érinti az új tulajdonos főhatóságát s sajtószerve, az Unirea is elitéli ezt az erőszakos cselekedetet. A benyújtott fellebezésre s ismételt közbenjárásra 1927-ben csakugyan vsiszakapjuk.

'Itlaroóé'zenlÍMrei templomban

Fejünkre por hull, régi vakolat,

Így énekeljük a drága Siont;

Egér futkározik a pad alatt S odvából egy-egy vén kuvik kiront.

Tizen vagyunk: ez a gyülekezet,

A tizenegyedik maga a pap,

De énekelünk mi százak helyett,

Hogy hull belé a por s a vakolat.

A hiúban a denevér riad S egy-egy szúvas gerenda meglazul,

Tizenegyedikünk az árva pap,

Tizenkettedikünk maga az Űr.

Így énekelünk mi, pár megmaradt,

— Azt bünteti, akit szeret az Űr —

S velünk dalolnak a padtó alatt Kiket kiirtott az idő gazul.

JÉKELY ZOLTÁN.

Valószínűleg a XIII. századból való.

Hunyadi János nevéhez fűződik a templom újjáépítése, annak emlékére, hogy az 1442-ben Szentimrénél a török

— 28 —-