Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-07-01 / 7-9. szám

nie kell az otthon melegét, a fészek védettségnek boldogságát.

Amelyik gyermek ezt nem érzi, könnyen eltávolodik később az édesanyjától is. Ez történik:

Ha az anya egyénisége független a gyermekétől. Éli a maga életét, szórakozás, munka, időbeosztás tek’ntetében nincs tekintettel a gyermek igényeire, nem alkalmazkodik hozzá, vagy a megélhetési viszonyok folytán nem alakalmazkodhat.

Ha a gyermek egyénisége független az anyáétól. Mást jobban ismer, kezdettől fogva idegen benyomások érik.

Ha az eddig lelki egységben élt anyát és gyermeket, vagy egyiküket valami lelki válság éri s valamilyen esemény úgyszólván szétveti őket egymástól. Ez különösen a serdülés korában fordul elő. de a korai gyermekkorból is származhat olyan emlék, ami örökre felégeti köztük a hidat.

Ha valaki közéjük áll. Valaki, akit az egyik szeret, a másik gyűlöl, valaki, akinek a befolyása annyira érvényesül, hogv elidegeníti kettőjüket egymástól, néha akarata és tudta nélkül.

Az anya lelkében idegenkedés élhet gyermekével szemben, ha fél attól, hogy túlságosan leköti, fél a fájdalmaktól, gondoktó1. az elcsúnyulástól, az áldozatoktól. De élhet a gyermekben is idegenkedés az anyjával szemben, természetes okokból. A gyermek szigorú erkölc'bíró és gyakran ítél a szülei felett, félig öntudatlanul. Másrészt a gyermek természeténél fogva egészségesen önző, az anva mártíromsága, önfeláldozása ellenszenves lehet neki, ha józan belátása azt suttogja, hogy reá is ez a sors várhat. És csak felnőtt korában tud ilyenkor lélekben visszatérni az anyjához, csak akkor tudja értékelni azt az önfeláldozást anut gyermekkorában meg sem értett és talán elítélt.

A két véglet között számtalan átmenet lehetséges.

Mi lenne a kívánatos állapot? Ha az anya mindig megértő édesanyja tudna lenni gyermekének. Míg kicsi: vele tudna gyermek lenni. Mikor nő: vele tudna fiatal lenni. Mikcr megnőtt: barátja tudna maradni. Az anya jutalma az, ha a gyermek lelkét késő öreg korá’g sem veszíti el. Csakhogy, aki ezt el akarja érni, annak magas egyetemet kell végeznie: az élet adja ki a bizonyítványt és javítóvizsgára ritkán van alkalom.

Az édesanyának tudnia ke'l, hogy a neve’és az első napon kezdődik, mikor a gyermek megszületett.

Abból a kis körből, melyet a csecsemő élete betölt, egyre több sugár indul ki minden irányban a végtelen felé. A megértő édesanya minden szálat észrevesz, felgombolyít, — vigyáz, nehogy valahol elszakadjanak.

A nevelés első feltétele a szeretet. Második feltétele a következetesség. A megértő édesanya sohasem könyörtelen, mert tudja, hogy nincs szabály kivétel nélkül ,de mindig érzi, mikor lehet kár nélkül kivételt tenni. A megértő édesanya sohasem neveti ki gyermekét, mert önérzetes embert nem szabad megsérteni, ő pedig önérzetes, büszke embert kíván nevelni gyermekéből. Királyfit, mint Mécs László írja versében. A megértő édesanya nem akkor bünteti gyermekét, ha a lárma terhére van, hanem akkor, ha a gyermeket fegyelmezni kell. Általában a legnagyobb bűn, mit a szülő elkövethet, ha saját kénye1 inét a gyermek jogos igényei elé helyezi, vagy ha) következetlen. A gyermek nem bábú, akit skatulyába lehet tenni, ha meguntunk, vagy alkalmatlan. Nem mutogatni való csecsebecse. De nem is felnőtt gyermekek játéka, akin öszszevesznek és jobbra-balra rángatják néha, hogy kié legyen. A gyermek Isten küldöttje, követ egy másik világból, titkos küldetéssel. Aki elgáncsolja útját, elnyomorítja akár testét, akár lelkét, gyilkosságot követ el.

—- 22 —