Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-07-01 / 7-9. szám

mert ezzel is a jövendő várost, a maradandót keresik, melynek építője és alkotója Isten. Isten beszédét küldte búcsúszóul az intézet igazgatója az egész házközösség előtt felolvasott levelében: “Hagyjad az Urra a te utadat és bízzál benne, majd ő teljesíti”. (Zsolt. 37.5)... “Megőrzi az Ur a te ki- és bemeneteledet ,mostantól fogva mindörökké...” (Zsolt. 121,8) Az aggódó, könnyes szemekből a hit igyekezett Jézusra tekinteni, az ő vezetését kérni a 137-ik dicséret szavaival: “Ó,

maradj szent Igéddel mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk!... Ó, maradj hűségeddel Mivelünk, Szent Isten, Adj erőt, hogy

megálljunk Mindvégig a hitben!” Istentisztelet után a köszönet szavait mondtuk Anna testvér útján a külföldi testvérek felé és a jelenlevő diakonisszáknak is szólt a köszönet az ő munkájukért. Kézszorítások, búcsúszavak, ide is oda is küldött üdvözletek. .. közben Püspök Néni cukorkát osztogat és mosoly jelenik meg azoknak arcán, akik nem is nagyon tudják, hogy mi történik körülöttük és velük ,de mégis megérzik, ha valaki szeretettel közeledik feléjük. . .

így búcsúztam el a verbászi Diakoniaháztól...

PÓTH LAJOS.

— 16 —