Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-07-01 / 7-9. szám

A vallásszabadság születésnapja

NÉGYSZÁZÉVES JUBILEUM

TÓTH SANDOK.

Emeljétek fel azt a szegény megtépázott, meggyalázott magyar zászlót magasra, testvérek! Emeljétek magasra, hogy egész világ lássa ezen a napon — és aztán hajtsátok meg mélyen Isten trónja előtt és úgy fektessétek oda zsámolyára, mert az Ő Szent Lelke, a Magasságosnak ereje árnyékozta be az Ő Anyaszentegyházát, hogy e drága szülöttje a mi földünkön, a mi apáink között lásson napvilágot és a mi nyelvünkön szólaljon meg e'őször. Bizony méltó, hogy ma minden magyar ajkról zengjen hálaének és Isten szent nevének hő imát rebegjen mindaz, aki tudja, hogy az Űr kegyelme minden bánatunkba gyógyírt hoz sebünkre.

Ezer esztendős történelmünk nem egyéb, mint arről való bizonyságtétel. Mindig akkor emelt legmagasabbra, amikor legmélyebbre zuhantunk. Amikor meg kellett tapasztalnunk, hogy senki másban nincsen segedelem. Amikor abbahagytuk a karjaink erejében meg a fegyvereink élességében való bizodalmát, és megindultunk az Ő igazságát keresni. Két csodálatos alkalommal fel is emelt odáig, ahol megtalálhattuk az Ő igazságát. Először az Ő megtisztított Evangéliumának közvetlen vezetésével, Háromszáz évvel később pedig annak a nemzeti életre való páratlanul magasztos ráalkamzásával. Fajtánk e két esetben emelkedett legmagasabbra: oda, ahová az Űr szánta. Érjen még akárhány ezredévet: létfundamentuma egyedül csak ez maradhat. Mert más fundamentumot senki sem vethet, mint amely egyszer vettetett. Aki a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő jött közénk lakni négyszáz esztendővel ezelőtt.

Igaz, hogy nevét és festett képét félezer évvel előbb odavitte a magyarok közé Első István király. De Urunknak nem telhetett kedve és nem lehetett gyönyörködése abban a szörnyű vérontással végzett térítési munkában. Akkor mindjárt félreismerhetetlenül megmutatta a magyar szív és értelem, hogy az erőszak vallása nem neki való. Félezer év sem volt elég, hogy teljesen magáévá tegye. Mihelyst elérkezett hozzá az Evangélium: — azonnal odaállott a MAGYAR VALLÁS mellé. És

I. István királyi pecsétje

hogy azt miképpen értelmezte: kimutatta mindjárt a legelső esetben, amikor szabadon nyilváníthatta saját meggyőződését. Megalkotta a VALLÁSSZABADSÁG legelső törvényét az egész földkerekségén.

Ennek a törvénynek a négyszáz éves jubileumát ünnepeljük most Isten kegyelméből.

Mielőtt e nevezetes törvényhozást ismertetnénk, vizsgáljuk meg előbb a kort, melyben született.

— 5 —