Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7-9. szám
'SHSZSHSa5HSHSHSESZSHSHSHSHSZ5HSHSESHSHS25Z5E5HSZSHSH5HSH5E5HSHSZSHSZ5HSHSHSH5HS: Qtem щсЛщ ipttem: káJiíkáztam Egy gyermek jött hozzám levéllel Mezítláb, harmadik határból, Oly piros arccal, mintha lázban Lett volna. Szóltam: gyalog jöttél? — “Nem gyalog jöttem: karikáztam!” Ki volna oly bolond: potyára Befutni jó pár kilométert? De karikával: nem sok ötven! Ó öncsalások bölcse: Gyermek! “Karikáztam, nem gyalog jöttem!” Szent játékosság: halál-szürke Világ-malomban, unalomban Arany kerék, tündéri ének! Egy kerékkel több mint a lusták, Jajjal nyavalygók seregének! Így jöttem én! A gyermekkortól A férfikorig hány mörföld van? Gyarlón, szegényen áztam, fáztam, De válla'mra lepke-raj szállt, Nem gyalog jöttem: karikáztam. Mily hosszú út van a szívünktől Más emberszívig, mert az ördög Vezet orrunknál, megalázón. Én könnyen érek sok-sok szívhez: Nem gyalog járok, karikázom. Az Istenig de messzi út van A Halál országán keresztül! Ha hívnak majd, nem immel-ámmal , Megyek, átvágok mint a villám Arany kegyelem-karikámmal! MÉCS LÁSZLÓ. 5a5HSH5H5a5H5B5BSH52SaSH5ESHSHSaSHSlE5HSHSa5HSa5H5aSBSZ5HSa5H5HSHSHSHSaSS5aSHSZ5;t 2 —
