Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-01 / 4-6. szám
Csendes óra A m i n t a g у ü I e к e z e t Apostolok cselekedete 2:42. Pünkösdig jól megvagyunk a gyülekezeti élettel. Az üdvtörténet nagy eseményei az ünnepek alkalmával erőteljesen megérintik lelkünket de az ünneptelen félévben mintha a gyülekezet is megcsöndesednék. Ilyenkor még fokozottabb mértékben kell látnunk, milyen az ideális gyülekezet. Mintának az őskeresztyén egyház gyülekezeti élete kínálkozik. Egy-egy gyülekezeti közösség életét nem az határozza meg döntő módon, mennyi a perselypénz, tömegek vesznek-e részt a gyülekezeti alkalmakon, hanem hány olyan tagja van, akik belső elcsöndesedésük idején Isten színe előtt hordozzák a gyülekezet életét is. Erre ad jó útmutatást az apostoli gyülekezet. Az ige szerint az első gyülekezet foglalatos az apostolok által hirdetett tan művelésében. A magyar református egyház belső megújulásának legnagyobb akadálya, hogy kevesen vannak, akik “az apostoli tan“-t valami fontos dolognak tartanák. Pedig az Ige s egyházunk hitvallásai kellene hogy meghatározzák gyülekezeti közösségeink minden élelnyilvánulását. Csak az lehet hívő gyülekezeti tag, aki ezekben is állandóan gyarapodik. Az őskeresztyén gyülekezet foglalkozásában a második hely a közösség gyakorlásáé. Frissen élték, hogy Jézus Krisztus megváltottai. Általa elhivatottak, nincs semmi közük ehhez a világhoz, de annál inkább kell érezniük a Fővel, a Krisztussal s egymással való közösség megújító, állandóan tapasztalható erőit. A szeretet gyakorlása a harmadik jellemző. Ez leghatalmasabban az úri szentvacsorában áll előttünk, de a szeretetvendégség is ennek kifejezője. Erősen érzik, ha egy tag szenved, szenved az egész test s így boldogan hozzák a szeretetkívánta áldozatot is. A m'ntagyülekezet legfontosabb életnyilvánulása az imádságközösség. Jól tudták, hogy a világtól rájuk kényszerített harcot csak úgy vívhatják meg győzelmesen, önmaguk csak akkor lesznek alkalmas szerszámokká az Isten kezében, ha az imádságban megkapják a fölülről való erőket. A csend nemcsak egyéni életünk erősödését szolgálja. Tusáznunk kell benne Anyaszentegyházunk lélekszerinti megújulásáért. Áldott lesz az a magyar református egyház, amelynek hívei a csend idején készülnek a tan, a közösségi élet, a szeretet, munka s az imádság parancsolta feladataik teljesítésére.- 31 -
