Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-01 / 4-6. szám
Ezeknek a teste már régen egyesült a szent Anyafölddel a házsongárdi szép temetőkertben. A testük elporlott, de lelkűk tovább él az utánuk megjött új nemzedékekben, betűben, kőben, fában, hullámos hangban és merev márványban... Érzelmi világom széles horizontján ha körültekintek s egy csokorba kötve egyszerre fogom át mindazt amit láttam vagy sejtve éreztem, az értelem szerint bizonyossá válik, hogy az, minden együtt, ami a keblemben ezer lánggal lobog: Erdély örök lelke száz változáson át — ami meg nem tagadja sohasem önmagát. Magyari ZSÍgmOlld. TEMPLOM EP ISKOLA L nem akartok semmi rosszat, E templom s iskola kozottsión a láttátok reá. Futkostam én is egykoron, óe nincsen, aki köztelek, A Initoltcm a templom falad * szent karcot ne álíaui. Kigyulladt gyermek-homlokom. . Ibiiéi Isten mimbnntjitoknak Azóta kátujszor éltem át ott Vitathatatlan jogot ád; Lelkem гют tavasz-hónát 1 Ne hagyjátok a templomot, /Ve liagyjátok л tempi mot A templomot s űz Iskolát! A fcemjttomot s az iskolák! Tmegbecsültök minden rendet, A koldusnak,a pinának, Alelyen a kéke alapul. A jetimen belt is van joga Ve ne halljátok soha többé bteuébez apái módján Isten igéjét magyarul ?! Es nyelőén fohászkodnia. . S gyermeketek az iskolában Csak nektek ajánlhatják templomul Ne hallja szülője szavát ?! A- útszclét 5 az égbolt sátorit? Ne hagyjátok a templomot, /Ve hagyjátok a templomot, A templomot у az iskolát! A templomot 5 az iskolát! Kicsi fehér templomotokká /Hősi nzittderz erők tömörülnek. Kicsi fehér tan plom - padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink. nagyanyái n k, ütemükbe, biztatás awíj t/ád: Ne hagyjatok a templomot A fenzptotnot s az iskolát! , , 1 ЬдпЦог d925
