Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-04-01 / 4-6. szám

sírkamrája nem volt kifosztva, pedig a király sírjához feleségének sírján keresztül lehetett menni, nyilvánvalóan a királyné korábban meghalt férje mellé akart temetkezni, hogy halálában is minél közelebb legyen hozzá. A szétmállott fakoporsóban hevert a királyné holtteste. Széthulló csontkeze arany serleget tartott, a testnek felső részét egészen betakarták az arany, ezüst, lapislazri, karneol, agát kövek díszítései. Meglepő volt a királynő fejdíszítése. Az alapja egy széles arany szalag, amely parókára volt téve. A paróka egész groteszk nagyságú. Erre jött három koszorú. Az egyikről arany gyűrűk függtek le, a másikról bükkfalevelek, a harmadik fűzfaleveleket ábrázolhatott, amelyeknek aranyvirágai voltak. Mindezek össze voltak fűzve lapislazuri és karneol kövekkel. Hátul egy aranyból való, úgynevezett spanyol fésűt találtak. Az egészet újra lehetett elkészíteni, az ott talált koponyák gondos méretei alapján körülbelül meg lehetett formálni azt az arctípust, amilyen a szuméri nők arca lehetett.

HATEZER ÉV UTÁN FELFEDEZETT RABLÁS

Ezek a sírok nagyon sokat beszéltek a tudósoknak. Elsősorban Abargi király és Shub-ad királynő haláluk utáni nagy szerelmét vallották meg. Halottaikat egy csomó útravalóval látták el. A királyt és királynőt udvari népe a sírba elkísérte... Olyan nyugodtan, olyan rendben feküdtek az udvarhölgyek és a katonák, egymás térdére hajtva fejüket, olyan rendezetten maradt pompás öltözetük, hogy ebből világosan lehetett következtetni: önként kísérték el uralkodóikat, talán ópiummal, vagy ismeretlen méreggel mérgezték meg magukat és úgy hajtották le fejüket, hogy a másik világon is szolgáljanak királyuknak. A fejdíszek, az ékszerek, a talált hárfák, a felírások egy egészen előrehaladt kultúrát mutatnak. A művészek az életrekeltő reálizmus művészi ábrázolását is ismerték. Előttük századokon keresztül kellett művésznemzedékeknek dolgozni. Az iparosok az érc formálásában olyan magas fokra jutottak, hogy semmi ősi nép nem versenyezhetett velük. Kereskedőik messze jártak és írásba foglalták szerződéseiket. Krisztus előtt 3500 esztendősök a feltárt sírok, de ezek olyan kultúrát tükröznek, amely már akkor legalább 4—500 esztendős múlttal dicsekedhetnek. 3500 évvel Krisztus előtt Egyiptom még barbárország volt, kicsiny királyságokra szétszórva.

A két sír azonban egy ősi bűntettet is felfedezett. Abargi király sírját kifosztották és a téglabolt kibontott részét a királyné sírjának egy gyönyörű szekrényével takarták el. Egészen bizonyosnak látszik, hogy amikor Shub-ad királynőt temették, végső akarata szerint a király mellé, a királynő sírját ásó munkásokat fogta el a nagy kísértés. Behatoltak a király sírjába és kirabolták. A kibontott részt eltorlaszolták a királyné díszes ládáival. A rablásra nem jött rá senki. A királynő sírja érintetlen maradt. Azonban hat és félezer év múlva tudós kutatók előtt nyilvánvalóvá lett a bűn. “Nincs rejtett dolog, ami napvilágra ne jönne” — hallatszik az Evangéliumból.

A szumir nép nagyszerű építő volt. A babilóniai Bábel ősi mintája itt állott: ez volt a Ziggurat, az “Isten hegye”. A szumirok hegyvidékről jöttek. Égetett téglából és vályogból építették fel a síkságra ezt az óriási hegyformájú, négyszögű tornyot, amelynek lépcsőzetes volt a felső szintje. Érdekes, hogy az építőmester tudta már azt: hőség és hideg hogyan változtatja meg a dolgokat és az óriási torony falába mély függőleges árkokat épített.

8