Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

nak erényekben és hazafiságban a legkimagasló nagyasszonya volt. Géniusza egy olyan egyén iségnek, aki nélkül a nemzet nehezen heverte volna ki azokat a nehéz időket, amikor a Habsburg dinasztia természetrajza szerint a bosszú, a megtorlás idejének kellett volna elkövetkezni. Ha e két nagyasszony nem áll Károlyi Sándor háta mögött, és az Cincinnátusként félre vonul a közügyek elől, Nagy Majtény után éppen úgy megteltek volna a bitófák és megteltek volna a birodalom börtönei, miként Világos után.

*

A Habsburg abszolutizmus, a kozáklovak patacsattogása, az orosz gránátosok csizmáinak dübörgése közepette született meg — csecsemőkor nélkül. Megdöbbentő az azonosság, a mai és a 107 esztendő előtti események között. Akkor a politbürót “családi tanácsnak” hívták, amely az alkotmányos kellékek mellőzésével letette az államfőt és egy idegen személyt helyezett hatalomba. Az akkori ÁVO — a császári-királyi hadsereg — készséges eszköze volt a törvénytelenségnek és nemzetnek felkelésbe kényszerült ellentállását fegyveres túlerővel akarta letörni. A cs. k. ÁVO a szedett-veciett fegyverzetű felkelők elől futni kényszerülve, Ferenc József Őkádárjánossága, a moszkovita elvtárs segítségét kéri “népe” letörésére és megköti a varsói egyezményt a “fehér” cárral,

I. Miklóssal. Most - még repülőgép nem volt — 1848. VI. 6-án lóhalálában száguld Vilmos főherceg Varsóba, hogy az ígért segítséget megsürgesse.

Az akkori árulást épp úgy gyászmagyarok segítették elő, mint most. Akkor történelmi nevek tulajdonosai írták alá a proklamációkat, a mai proklamációk alá új nevek kerültek, amelyek ezideig az ismeretlenségben, valószínűen bemocskolatlanul, húzódtak meg. Szégyenfoltjaikat, — ha volt — éppen úgy eltakarta az ismeretlenség,

miként jelentéktelenségüket; terrorjuk azonban féktelenebb volt, mint elődjüké, azonban nem kétséges, hogy tőlük vették a leckét és a nemzeten gyakorolták tudományukat. Még a cári haderő magyarországi szállásain tanyázott, amikor a Habsburg terrorgépezet útjára indult: Világos után 10 nappal a pesti kofasoron a cs. kir. ÁVO' sok razziát tartanak és letartóztatják mindazokat, akiknél “Kossuth bankót” találnak: 6 dunakeszi sváb aszszonyt és leányt valami 50 egyéb személyt A “hadbíróság” — ma is így hívják — 25 botütésre és 6 hónapi börtönre ítéli őket, akiknek az a vétkük, hogy a törvényes uralkodó: V. Ferdinánd által jóváhagyott törvény alapján kibocsátott bankjegyeket tartottak birtokukba, olyanokat, amelyekkel nemrég Windischgraetz herceg ÁVOs tábornagy fizette a legényei zsoldját és költségeit.

Osztrák katonai karhatalom végrehajtási négyszögében vertek még hat deresre szijjazott leányt Őkárdásjánossága nevében! Mily nagy dicsőség ez!

Hogy ne maradjon el a pesti ÁVO mögött a vidék se, Szászkabányán harmadnap a főtéren, a lámpaoszlophoz szíjazott, derékig levetkőztetett Maderspach Károlyné honvédőrnagy özvegyét a cs. kir. ÁVO-s pribékek korbácsolják meg, mivel a bujdosó Kossuthnak éjjeli szállást “adott”. Két napra rá Resicabányán duplázik rá a cs. kir. ÁVO a Szászkabányai gyalázatra: exhumáltatják a néhai Máderspach Ferenc honvéd ezredes holttestét és “bírói ítélet” alapján akasztófára kötik.

A cári szövetséges világhatalom árnyékában tomboló terror ellen nincs, aki vétót emeljen. Nincsen UNO és ha van...? Mit ér az ma és mit tett volna akkor? Palmerston nem fogadja Szalay Lászlót, a londoni ügyvivőt.

Csupán kiüzen a titkárjával, miszerint örüljön, ha ki nem toloncoltatja!

Mintha csupán a szereplők neve változott volna. A módszer változatlan. Változatlan a brutalitás, a nemzetközi- 16 -