Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

nak erényekben és hazafiságban a leg­­kimagasló nagyasszonya volt. Gé­niusza egy olyan egyén iségnek, aki nélkül a nemzet nehezen heverte vol­na ki azokat a nehéz időket, amikor a Habsburg dinasztia természetrajza sze­rint a bosszú, a megtorlás idejének kellett volna elkövetkezni. Ha e két nagyasszony nem áll Károlyi Sándor háta mögött, és az Cincinnátusként félre vonul a közügyek elől, Nagy Majtény után éppen úgy megteltek vol­na a bitófák és megteltek volna a bi­rodalom börtönei, miként Világos után. * A Habsburg abszolutizmus, a ko­záklovak patacsattogása, az orosz grá­nátosok csizmáinak dübörgése köze­pette született meg — csecsemőkor nélkül. Megdöbbentő az azonosság, a mai és a 107 esztendő előtti esemé­nyek között. Akkor a politbürót “csalá­di tanácsnak” hívták, amely az alkot­mányos kellékek mellőzésével letette az államfőt és egy idegen személyt helyezett hatalomba. Az akkori ÁVO — a császári-királyi hadsereg — készsé­ges eszköze volt a törvénytelenségnek és nemzetnek felkelésbe kényszerült ellentállását fegyveres túlerővel akar­ta letörni. A cs. k. ÁVO a szedett-ve­­ciett fegyverzetű felkelők elől futni kényszerülve, Ferenc József Őkádárjá­­nossága, a moszkovita elvtárs segítsé­gét kéri “népe” letörésére és megköti a varsói egyezményt a “fehér” cárral, I. Miklóssal. Most - még repülőgép nem volt — 1848. VI. 6-án lóhalálában száguld Vilmos főherceg Varsóba, hogy az ígért segítséget megsürgesse. Az akkori árulást épp úgy gyászma­gyarok segítették elő, mint most. Ak­kor történelmi nevek tulajdonosai ír­ták alá a proklamációkat, a mai prok­­lamációk alá új nevek kerültek, ame­lyek ezideig az ismeretlenségben, va­lószínűen bemocskolatlanul, húzódtak meg. Szégyenfoltjaikat, — ha volt — éppen úgy eltakarta az ismeretlenség, miként jelentéktelenségüket; terrorjuk azonban féktelenebb volt, mint előd­jüké, azonban nem kétséges, hogy tő­lük vették a leckét és a nemzeten gya­korolták tudományukat. Még a cári haderő magyarországi szállásain ta­nyázott, amikor a Habsburg terrorgé­­pezet útjára indult: Világos után 10 nappal a pesti kofasoron a cs. kir. ÁVO' sok razziát tartanak és letartóztatják mindazokat, akiknél “Kossuth ban­kót” találnak: 6 dunakeszi sváb asz­­szonyt és leányt valami 50 egyéb sze­mélyt A “hadbíróság” — ma is így hívják — 25 botütésre és 6 hónapi bör­tönre ítéli őket, akiknek az a vétkük, hogy a törvényes uralkodó: V. Ferdi­­nánd által jóváhagyott törvény alap­ján kibocsátott bankjegyeket tartot­tak birtokukba, olyanokat, amelyek­kel nemrég Windischgraetz herceg ÁVOs tábornagy fizette a legényei zsoldját és költségeit. Osztrák katonai karhatalom végre­hajtási négyszögében vertek még hat deresre szijjazott leányt Őkárdásjános­­sága nevében! Mily nagy dicsőség ez! Hogy ne maradjon el a pesti ÁVO mögött a vidék se, Szászkabányán har­madnap a főtéren, a lámpaoszlophoz szíjazott, derékig levetkőztetett Ma­­derspach Károlyné honvédőrnagy öz­vegyét a cs. kir. ÁVO-s pribékek kor­bácsolják meg, mivel a bujdosó Kos­suthnak éjjeli szállást “adott”. Két nap­ra rá Resicabányán duplázik rá a cs. kir. ÁVO a Szászkabányai gyalázatra: exhumáltatják a néhai Máderspach Fe­renc honvéd ezredes holttestét és “bí­rói ítélet” alapján akasztófára kötik. A cári szövetséges világhatalom ár­nyékában tomboló terror ellen nincs, aki vétót emeljen. Nincsen UNO és ha van...? Mit ér az ma és mit tett volna akkor? Palmerston nem fogad­ja Szalay Lászlót, a londoni ügyvivőt. Csupán kiüzen a titkárjával, misze­rint örüljön, ha ki nem toloncoltatja! Mintha csupán a szereplők neve vál­tozott volna. A módszer változatlan. Változatlan a brutalitás, a nemzetközi- 16 -

Next

/
Thumbnails
Contents