Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-10-01 / 10-12. szám

Szonyok, gyerekek visítottak, az ore* gek a fejüket csóválták, hogy lám ilyet is megértek már. A férfiak, tehe* tétlenül, tanácstalanul álltak a szokat lan eset előtt. Majdnem egyikük e,\~ kiáltotta magát:

— Nosza kapát, kaszát, vasvillát elő Emberek!. .. Leütjük ezt az állatot, de akár Zsáka összes állatját kiirtjuk! Még a házát is felgyújtjuk, ha kell. A bo* szorkány mind égetnivaló!

— De akkor a tűzoltófecskendő is előjöjjön ám, — felelt a másik, — kü* lenben leég az egész falu, ha magunk* rágyújtjuk.

— A harangot is félre köll verni, hogy a szomszéd faluk is megtudják a veszélyt.

— A csendőrséget is hívni köll ám.

— Valaki meg szaladjon a jegyzőhöz, bíróhoz, hogy törvényes legyen az eh járás.

— A papot is hívni kell, mert ebből még haláleset is lehet.

Legyen hát kéznél...

— Akkor az orvost es, mert a halál* esetet baleset előzheti meg.

— Lámpásokat is hozzatok, hogy lássunk.

— Szekereket is fogjatok bé, a se* besültek szállítására.

— Az urasági intézőhöz is elszalad* jón va’aki, hogy hozza a puskáját, mert hátha a vasvillának is szembe* száll ez a vad állat s akkor bele kell lőni.

— Tóbiás őrmester is itt legyen, mert annak, szuronya, pisztolya is vagyon. A katonai tekintélyt meg még az állatok is tisztelik.

— Az uraság vadászkutyáit is el kell kérni, hogy beszorítsák a kék farkast.

— Hajtok is kellenek közköltségre.

— A patikus is eljöjjön kötszerrel, gyógyszerrel.

— A kocsmáros nyissa ki a boltját, hogy áldomást ihassunk a kékfarkas bőrére... — csuklotta közbe a részeges tanító.

Szóval mindenki csak utasításokat, tanácsokat, rendelkezéseket adott, de egyelőre helyéről se mozdult meg senki. Hiába no, nagy a riadalom.

S bénultan áll mindenki a helyén.

A harangozó már a toronyba ért s félreverte a harangot. S ez pillanat alatt fe'rázta valamennyiöket..., de meg a szomzséd falvakat: Csakonyát, Betesdet és Johácsot.

Fél óra múlva ott állott a nép, még sokan a szomszéd falvakból is, Zsáka háza előtt. Lámpásokkal, kapával, kaszával, tüzoltófecskendőkkel, sisa* kos tűzoltókkal, lovascsendőrökkel, vadászvérebekkel, fegyverrel, pappal, orvossal, patikussal, levente'századdal, szekerekkel, a jegyzővel, sőt Dávid Mihály a malmos, még a traktorát is elhozta a szomszéd faluból: hátha

Zsáka házát is kell majd húzni a he* lyéből. Még egy autó lámpása is felcsillant a sötétben, mert egy szemfüles udvarhelyi újságíró izgató riportot szimatolt ki az esetből. Fényképezőgép is lógott a nyakán, meg fehérvillámos pillanatlámpás.

De álltak a ház előtt tanácstala* írni, riadtan. Zsáka házába nem ki* vánkozott bé senki. Hiszen még ki* te’ik tőle, hogy sóbálvánnyá varázsolja valamennyiüket.

A csendőrparancsnok végre a levegőbe lőtt s erélyesen kiáltott be a házba:

— Zsáka asszony, a Törvény névé* ben azonnal jöjjön ki és adja meg ma* gát!

Zsáka, ki mindezideig szobája sö* tétjéből remegve kukucskált ki, a csődület okát keresve, halálrarémult a lövés zajára, mely lövés azonban pillanat alatt felbátorította a tömeget s harcias öklök emelkedtek fenyegetőig a levegőbe; kapák, kaszák csillan' tak meg a lámpák fényében. A vérebek is szörnyűséges ugatásba kezdtek, de megijedt szegény Csordás is: a kék farkas, ki meg rémületében vonítani kezdett, mely kínhang a bög- 29 -