Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-10-01 / 10-12. szám
jellegével a földkerekség legérdekesebb pontjai közé tartozik: valóságos sziget Azsln és Európa határán. Jellemző művészi formaelemei hűségesen őrzik egy Időben és térben nagyon távoli múlt emlékeit s nemcsak őrzik, hanem szívósan védik Is másfujtn áramlatok hullámverése ellen. К népi művészet nem halott múlt merev emléke, hanem a mindennapi élet eleven lüktetése. Tavaszi hajnulon kinyílik a székelykapu nyikorgó ajtajn s megjelenik l»enne a pásztor alakja. Hímzésen Hűhóját szorosan vállára kapcsolja, botját hóna alá csapja és megtapogatja zsebelt, nem felejtette-e otthon csillagos bicskáját, ékes furulyáját. Aztán végigmegy а felvégen és alvégen, kinyitja a faragott gombfákkal díszített kerítéseket s klszólltja a Jószágot: Indul a hegyek felé. Kedvesének virdglajturjás ablakán még bekopog, a falu szélén még egy*kzomoru pillantást vet a temető fejfáirn s aztán ostorával belekar*kázlk a nyájba. A déli pihenőt már magasan tölti egy tisztáson és megbarátkozik védenceivel: egyenként kezellgye alá veszi őket és emlékezetébe vési a nyukukban függő jószágbélyeget. Délután felér n pásztorszállásra 9 mire leszáll az alkony, már pattog a tűz a bogrács alatt. Ez a pásztor, aki lrnl-olvasnl nem tud, mégis teljes ember a maga világában, mert ért a természet nyelvén, azon az ősnyelven, amely a Jelek, Jegyek, nyomok rengetegével, a mindig Ismétlődő s mégis finom változásokat mutató formák ritmusával táplálja a népi s magasabb kultúrát. . , c Az utcának nincs neve és a kapun sincs házszám, de 32 Combfák. A SZÉKELYKAPl BALLADÁJA Székelyföldön egy csodálatos nagy vlrágoskert pompája tö cl bennünket. Nemesük a mezők lillotxm» a tornácra felfutó in tuniu és csipkerózsa, az udváron és temető árkában Illatoz rezeda és bazsalikom, az ablakokban plrosló muskátli ontjá szépségüket, hanem a szőtt, hímzett, farfigott, festett és vei virágok kertje Is. Amerre csak nézünk, házban, házon, ház ki rlll, bútorban, ruhában, eszközben, a bölcső faragásától kezdve a sirhantok nyugodt méltóságával álló kopjafáinak díszítéséig, mindenütt ennek' a vlrágoskertnek szebb- ( nél-szebb változatban kiteljesedő díszei gyönyörködtetik szemünket. | Székelyország a maga különös, zárt, egységes népi
