Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-10-01 / 10-12. szám
ÄDÄM BÍRÓ Ádán bird útja minden reggel elveretett a vesztőhely alatt. Fenn a kopár dombon fenyegetve állt a szálfákból összeácsolt háromkarú bitó, егоз vaskampók rozsdásodtak a fákon és fekete dögmadarak keringtek széles szárnyalással felette. A városka hunyászkodva terült el a domb alatt szűk sikátoraival, nyomorult viskóival és népe rettegve kerülte a vesztőhely táját. De Adám bíró félelem nélkül rótta a domb alatt kanyargó keskeny kövecses utat. Egy nap öreg szolgája kisérte hivatalába a birót. Amint az akasztófák árnyékába értek, a szolga hajlongva fordult a magaslat felé és deres fejéről lekapta kucsmáját. — Alázatos tiszteletem! — rebegte vértelen ajakkal. A biró megállt. — Miféle tisztelgés ez, János? Ki látott ilyet. Nem templom keresztje ez, te pogány! — Nem vagyok én pogány, nagyuram. A templomban Isten lakozik, ez a domb meg az ördögé. — Azé és a pokolravalóké!... De miért hajbókolsz, János? — A szolgaember élete keveset ér, gazdám. — Bolond beszed öreg! Az ártatlanok igazságát a törvény védi. — A törvény? . . . Miféle törvény, édes uram;. . . Elfutotta a harag pirja a biró arcát: — Elhallgass! Lázadó beszéd ez János. . Csak azért nem büntetlek érte, mert vén vagy és szívellek! — Légy elnéző, uram, hogy szólni merek. . . Biró vagy és ismered az Írott törvényt. Nagy hatalom van a kezedben, kegyet és halált osztogató hatalom! Adám biró elgondolkozva nézte az öreget. , — Igaz, sok bűnt láttam és sokszor büntettem, de az úr Isten a tanúm, írta: EGRI VIKTOR hogy ártatlant nem adtam hóhérkézre. A szolga görnyedt, háttal lépegetett a biró mögött, kicsi lett és reszketős, rz'nto bslesüppedt a földbe és a reggeli szélben a hangja halk volt, mintha már nem is élő ember, hanem valami érnyék beszélne ott a biró mögött, a kétely csüggesztő és fáradt hangján: — Nem perelek véled uram. . . De hiszed-é, amit mondtál? Megvizsgálod minden Ítéleted után a lelked, biró?... Nem emlékszel az elítéltek utolsó sikolyára? . . . Mennyien kiltották, hogy ártatlanok, de te sohasem hallottad... ó. nem vagy gőgös ember, csak biró vagy és ítélkezel. Az ártatlanok hangját addig nem hallhatod, amig csak a törvény betűjén függ a szemed. — Mit beszélsz, mit motyogsz János? — Ádám biró fázósan összehúzta a köpenyegét és szinte futott a kihalt utón, János komoran sietett uár,a. — Biró vagy, de még nem érted, hogy Isten színe előtt milyen semmi és gyönge az ember földi igazsága! — kiáltott a szélbe. Adám biró aznap fázott hivatalában és nyomott kedvvel ment haza. Nem iziett a munka és az étel sem kellett. Fanyar és keserű lett a kenyér és pál lőtt a forrás vize. Szótlan és töprengő volt Ádám este fáradtan hanyatlott ágvára d-3 álom nem jött a szemére. Éjfélig hányta és vetette magát, akkor felkelt és kilopakodott a házból, oda surrant az istállóhoz és hallgatód;ott. Benn mellreülő nehéz párákban, halkan horkantva, rágcsálva pihentek az állatok, óvatosan kinyitotta az ajtót. A jászol mellett meglátta János rzolgáját. Ott aludt békésen, subájával letakarva egy szénahalmon és a hold fehéren tűzött őszes fejére. Adám biró lábujjhegyen az egyik lóhoz lépett, kedveskedve simogatta nyakát, s mikor az állat odafordította fejét, élesrefent kését kíméletlen s- 14 -
