Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
vezére fehércseléd volt. Kapolcs vezér leányáról a krónikaíró feljegyzi és megbotránkozik, hogy a nyeregben férfi módra űl, a férfiakkal együtt iszik és verekedik. De csak a krónikaíró szent barát ütközik meg ezen, a magyar társadalom — nem. Szilaj emberek, szilaj szokásokat követnek. Szent László törvénye az asszony vérdiját egységesen a legelőkelőbb férfi vérdíjával azonos kiméretben: 40 dénáiban állapította meg, majd egy másik adománylevélben Zsigmond király leírja Rozgonyi István hitvesének, Cicelle asszonynak hősies viselkedését. Nem úgy, mintha az kivételes eset lett volna miszerint az asszony a férjét a harcokba is elkísérje, vele együtt verekedjen, hanem Ciceíe asszony ez alkalommal a király életét mentette meg. Ügy látszik, Dobozi Mihályt is elkísérte a hitvese a mohácsi ütközetbe. A történelem feljegyzi róluk, hogy, amikor a vesztett csata után együtt menekülve egy nádasba beszorították, ahonnan már nem volt többé kiút, Dobozi előbb szép feleségét megölte és azután az üldöző törökkel viaskodva maga is elesett. A kápolnai gyűlésen, 1437. IX. 16-án a három nemzet: — a magyar, a székely meg a szász — szent Pálra való hivatkozással kimondotta, hogy: “ ... az kontyosok pedig halgassanak a gyülekezetben...” az azonban azt is bizonyítja, miszerint a kontyosoknak igen sok szavuk lehetett a gyűléseken is, (meg másutt is). Ennek ellenére II. Lajos király személyesen írott meghívót küld Kanizsay Dorottyánnak, Perényi Imre Nádor elmaradott özvegyének; majd a rendek, — éspedig Báthory György és Perényi Péter aláírásával, 1532-ben a bélavári gyűlésükre hívják. Nagy tekintélye volt Kanizsay Dqrotyának, egyébként is nemcsupán néhai való nádor ispán — (kettő is volt,) — férje után, hanem nevét azon cselekedetével írta be a magyar történelem leggyászosatb lapjára: hogy a mohácsi vészt követő gyásznapokon, amikor a véres harcmezőt a férfiak is messze elkerülték, és a hullarablók, meg a farkascsordák is csak éjente keresték fel, ő 400 pénzen fogadott emberével temetette el a hősi halottakat. Ebben a szomorú munkájukban több főasszony — és Rozgonyi Cicele
