Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7-9. szám
A SZÁNTÓFÖLD EVANGÉLIUMA A GAZDA Az aratnivaló sok, de a munkás kevés * Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Máté 9:37—38-Jézus a szántóföldet szimbólummá tette. Egyszer-egyszer megállt a perzselő palesztinai nyár forró szelében hullámzó vetések között s azóta az ő üzenetét is. hirdeti a föld csodálatos életének szántástól aratásig tartó, folyton megismétlődő s ezért mindig aktuális folyamata. Beszél arról, amiről Jézus beszélt. Űj élet, isíenáldás, gondviselő szeretet napsugaras ragyogása és az ítélet fekete fellegeinek félelmetes közeledése, mind-mind beletartozik a szántóföld képes, evangéliumába. Az Isten itt “az aratás Ura”. A tulajdonos, aki minden felett: szuverénül rendelkezik. Jogát ő maga gyakorolja s nem ruházza át senkire. Hiszen mindnyájunk előtt ismeretes kálvini tétel az Isten szuverenitásának tana, mégis nem hiszem, hogy volna még akár csak egy olyan dogmánk is,, aminek általában kevesebb jelentőséget tulajdonítanánk a gyakorlatban, mint éppen ennek. Pedig a legfontosabbak közé tartozik, mert óriási jelentőségű gyakorlati következményei vannak. A legtöbb esetben nem hiszünk benne igazán. Ezért nem is látjuk az Isten igazi nagyságát a mi életünkben sem. A világ arculata pedig azt mutatja, hogy igaz a Kísértőnek Jézussal szemben megkockáztatott nagy hazugsága: “Mindez nékem adatott és annak adom, akinek akarom”! És az. ember ebben szívesen megnyugszik, mert beleélte magát az Isten jogainak bitorlásába s alapos oka van rá, hogy megpróbálja őt “az égbe” száműzni s olyan valakinek feltűntetni, aki nem törődik e világ apró-cseprő dolgaivá1. Mert ebben az esetben nem kell semmin sem változtatni. Viszont, ha elfogadtuk azt, hogy ez a világ az Isten birtoka s Ő uralkodni is akar ebben a világban, abból az következik, hogy egész életünknek revízió alá kell kerülnie. Figyeljük csak meg, az emberiség világpolitikai válságai mögött ott van az imperialista vágyaiknak határt szabni nem tudó nemzetek gondolata: ez a világ, az enyém. Szociális válságokba az sodort bele népeket, hogy voltak, akik úgy éltek, mintha minden csak érettük volna. Akár a kapitalizmus képviselői, akár a szovjet proletárjai vallják szóban és tettben az önzés hitvallását, új szociális válságot, még nagyobb nyomorúságot készítenek elő. A világ az Istené! Ő “az aratás Ura”. Egy másik szentírási hely a konkoly és a búza példázata ad ennek a kifejezésnek különös súlyt. Nemcsak a föld az övé, de az aratás felett is ő rendelkezik. Tisztában vagyunk-e már azzal, hogy rólunk hogyan fog ítélkezni az aratáskor? Vájjon tudatosan átadtam-e már az életemet Neki, hiszen az Övé? Mert ezek a kérdések adnak feleletet arra is, hogy hirdettem-e már a szántóföld evangéliumának üzenetét arról, hogy kicsoda a Gazda, a nagy aratás örök Ura. ífj. Biberauer Richárd. — 31 —
