Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6-8. szám

Ezalatt lekéstünk a vonatról, melyre meg volt a hely-jegyünk. “Közönsé* ges” gyorsvonatra meg este szinte lehetetlenség felszállani. A szardiniás dobozban valcerezhetnek ahhoz képest a halak, ahogy mi bepréselődtünk az egyik kocsiba. Ráadásul csak a következő állomáson vettük észre, hogy az öcsiké nincs sehol. Bár a közvetlen hozzátartozóját egyáltalán nem izgatta az eset; nekem kellett leszállnom a gyermeket megkeresni...

így aztán fogalmam sincs családom utazásának további bonyodalmairól, mert mire én hazaérkeztem a megtalált gyerekkel, már mindenki kimerültén aludt a nyugalmas hétvégi “pihenő” után.

TRÓPUSI TÉT,

Az Egyenlítő vörös vonalán a Tél zimankós fuvallata száguldott végig . Beköszöntött a hideg. A rohanó szürke felhők közül vaskos cseppekben hull az eső . . . Hull, hull, hull ... A légköri nedvesség ráfagy az ember tüdejére, szívére, lelkére, hangulatára. Cipőkön, aktatáskákon, ruhákon vastag zúzmaraszerű rétegben üj a penész... A benszülött fázósan huzza össze magán pókhálóingét, mert a hőmérséklet 5 fokkal, csökkent! — S szánkázik a szekér, az ö zvérek kolompja bele-bele csillingel a Télbe a gyermekek vígan építik a sárembert, a vidámabbak kacagva sárgolyóznak. Itt a Tél na! A mozdonyvezető is dideregve gubbaszt a kazán mellett s időnként pár lapát szenet vet a testetlelket melengető tűzre. — Bizony előkerülnek a téli ruhák is: a kirakatok tele vannak velük: e őkabát, esernyő, kalocsnyi, vízhatlan esőkalapok. - Dehát nem telik mindenkinek rá, mert nagy gond ám a Tél! És főleg nagy gond annak, akinek nincsen meg a téli fürdőnadrágja sem.

Még aztán fellép a sok-sok téli betegség: a hiányos öltözködés miatt dühöng az Influenza, tüdőgyulladás, nátha: a kórházak megtelnek.. Csak a gazdagabbak menekülnek meg; telelni mennek, üdülni, a melegebb éghajlatú Skandináviába, a kevé-.bbé tehetősebbek csak Olaszországba...

Csak mi didergőnk itt tovább, nincstelen nyomorultak: pár ruhátlan néger (az embernek a szíve meghasad, ha így

agyagfalvi Hegyi Zoltán.

látja őket ebben a zimankós, öt fokkal csökkent télben), továbbá pár éhenkórász művész, lyuka könyökű író, korgógyomrú színész s nehány vacogófogú költő. De azért mindegyiknek van ötlete, mindegyik alkot, mert a hideg, óh a drága Hideg a legkitűnőbb múzsa! Ötletet ad. Most már egészen bizfonyos, hogy Eötvös kolléga is itt írta meg a Megfagyott Gyermeket... Itt, egy egyenlítői zimankós trópusi téli délután...

Olykor ki-kisüt az áldott napocska s nem zavarja az, hogy az eső azért vígan ömlik tovább ... S az áldott napfény mosolyt csal a didergőre, csurog az eresz s ha még az eső is elállott, rámotolyog a sáremberre s pillanatok alatt csonttá fagyasztja azt hevével. Kőkeménnyé. Még meg is repeszti. S a rívó gyermekhad bánkódik a Nap megjelésén, mert ime a Sárember — szétmállott!...

A járdákon a házmesterek sarat lapátolnak s a járda szélén hatalmas sárkupacokban halmozzák össze. Modern sárkotrógépek dörögnek a főutcán, az autók kerekein sárláncok csörögnek s Télapó mosolyogva kínálgatja a téli sportok örömeit: A sártól csúszós hegyoldalon a gyalogos a fenekén szánkázik a hegy lábáig, a tehetősebbek sícsónakon közlekednek ottan, viszont az aszfaltos főtéren vidám gyerekhad görkorcsonlyázik a pocslyában...

S mindez öt fok hőmérséklet-differencia miatt!- 31 -