Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6-8. szám

a magyar lovagvilág eposza. Az I. rész naiv, a II. rész regényes, t III. rész humoros époszra nagyszerű példa.

1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatójává választja és Pestre költözik Arany. 1865-ben pedig a Tudományos Akadémia választja titkárává. A Buda Halála nagy sikere után 12 év szünet következett. 1870 óta az Akadémia főtitkára lett. Azóta betegeskedett, de dolgozott. Arany teremtette meg az igazi balladát. A tárgyak a lélek mélységéről fakadók, az események főbb mozzanataiban, drámai elevenséggel, erővel hatnak, mély és heves érzéssel telítve. Greguss Ágost műbíráló drámai daloknak nevezte Arany balladáit. Gyulai azt mondja róla: Ő a ballada

Shakespeareje. Az emberi lélek legrejtettebb zugait, a lélekbúvár biztosságával világítja meg. A nemes, művészi forma teszi tökéletessé balladáit.

Élete végső éveiben, szenvedései közt is, a költészetben kereste az enyhülést.

Ha egy úri ló-csiszárral Találkoztam s bevert sárral;

Nem pöröltem. —

Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott Egy kis virág nekem nyitott;

Azt leszedve,

Megvolt szívem minden kedve

Az életet, im megjártam;

Nem azt adott, a mit vártam;

Néha többet,

Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,

S több a hír-név, mint az érdem Nagyra vágyva,

Bételt volna keblem vágya.

Epilógus.

Ünneplő elragadtatással hallgatta az egész magyar közönség és a kritika lírája e'égikus hangjait és balladáinak me teri zengéseit. Esztendőkig tartó betegség kínozta s oltotta ki életét 1882. október 22.-én. Gyászolta az egész nemzet.

Arany a legnagyobbak közül való, aki az elbeszélő és lírai költészet minden fajában mesterművet alkotott.

Élete és jelleme is csodálatunkat váltja ki.

Mt.

Oty&m&k...

Akármi bármihez ér is, nyomát azon visszahagyja s ha emberszem nem láthatja, azért a nyom ott van mégis. . .

Kerék nyomot hagy a sárban, kóbor vad a hóban, fűbein, az emberész minden műben, a jégeső a határban.

Ös jellem az utódvérben, fénysugarak a színekben, hangok, szavak a szívekben, csillagok az égi térben.

Bűn a lelkiismeretben, tegnapok a holnapokban, nagy eszmék a korszakokban korszakok a nemzetekben.

A nyom a Lét hű naplója, az Igazság jegyzőkönyve, meílyben semmi sincs törölve, ami történt, fel van róva...

Bónis László.- 26 -