Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6-8. szám

IRODALOM TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Arany János Főiskolai tanulmányaim során Beöthy. Riedl, és volt tanárom: Tolnai Vilmos elő­adásaiból ismertem meg Arany Jánost. A közelmúltban futólag Voinovich Géza: — "Arany János életrajza" című értékes ta­nulmányát olvastam. Az Arany méltatással merész feladat­ra vállalkoztam. Hisz nem lehet őt ki­aknázni, még a legbehatóbb elemzés­sel, a legodaadóbb tanulmányozással sem: olyan nagy ő irodalmunk világá­ban, olyan költői emléket hagyott hát­ra! Csodálatraméltó a művészete, nagy a történelmi jelentősége, erkölcsi tisz­ta emelkedettsége, világító élete! A fejlődése sírjáig tartó volt, ha­nyatlás nem volt a költészetében. Láng­elméje mellett fáradhatatlanul végzett tanulmányokat, ami ízlését folyton ne­mesítette, hangkörét bővítette, gondo­latvilágát gazdagította. A magyar nemzeti lélek dalosa. Fel­támasztja a multat és nagy-nagy szol­gálatot tesz ezzel is a jövőnek. Egy kis nádfedelú házban köszön­tött a világba, Nagyszalontán, 1817. március 2.-án. Szüleinek: Arany György­nek és Megyeri Sárának utolsó, tize­dik, kései gyermeke. A gazda pedig mond egy szíves jó estét! Leül, hogy nyugossza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével; Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondűző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. A “Családi kör” — gyermekéveinek boldog emléke: a megelégedés, munka­­szeretet, Istenfélelem világa. Ez kísérte egész élete útján. Sok-sok évvel később úgy tanította fiát imádkozni, ahogy az apja egykor őt. Arany György, a kálvinista földmű­ves ember kiemelkedő tudása mellett bibliaolvasó ember volt. A gyermek Arany János olvasni nagyrészt a Szent­írásból tanult, még mielőtt olvasni tu­dott volna, a biblia számos ré zletét, a zsoltárokkal könyv nélkül tudta. Első lelki tápláléka, gyermeklelkének legmé­lyebb benyomásai a Könyvek Könyvé­ben gyökereztek. Ebből következett, hogy mindig szigorúan ragaszkodott az epikai hitelhez, mert a biblia szikla­szilárd, megingathatatlan történetei­hez tért vissza mindig, egész életen át. A bibliának nem maradt olvasatlan ré­sze, kétszer, háromszor is elolvasta (Voinovich: I. 21. 1.) Ki ruházta fel a mezők liliomát? Ki visel hű oondot az éai madárra? útlan bujdosónak ki vezérli nyomát? Kit nevez atyjának az atyátlan árva?... Él még a jó Isten! ö engem is szeret Megadja, ha kérem, a mai kenyeret. Az első lopás című költeménye a biblia szavaival kezdődik. Ráchel siral­ma bibliai allegória. A “Keveházá”-ban utal arra, amikor a nap megállt Gibeon­­ban. Legnagyobb alkotásában, a Tol­diban a Karoli bibliára vall sok szó: — “a kiontott vér az égre kiált”, “az Úr az árvák atyja”, a himszarvas hasonlat Toldi Sámsonra, győzelmében Dávidra emlékeztet, György Saulra, a cseh vi­téz Góliátra. Az a jelenet is, mikor Dá­vid pásztor korában küzd a ragadozók­kal és tudtára adja Saulnak, hogy ott­járt, amikor az aludt: Toldiban is meg­van. Egész irodalom foglalkozik ez­zel a kérdéssel: Arany és a biblia (Baj nóczi J. Pollák M.)- 23 -

Next

/
Thumbnails
Contents