Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

KÉT DIÁK JÖTT A CORNAVIN KAPUN

JANKA GÉZA SIRJARA

Elmentél! Géza.

Hozzám csak hónapok múlva jutott a hire, már késő volt megemlékezni, virágot küldeni. Mikor Toronto felett szállott velem a gépmadár, eszembe jutott, hogy ott pihensz.

Amivel akkor elkéstem, azt a pár szál virágot most küldöm a sírodra.

Mert ezek a sorok olyanok mint könyvbe préselt virágok, kifakult, elszáradt emlékek, illatjuk régen oda már. Mikor még üdén éltek... harminc éve... fiatalok voltunk, tele Istenbe vetett égő hittel, boldog reménységgel, nagyralátó tervekkel.

* * *

1926 őszén együtt róttuk a genfi utcákat. Elámított az idegennek ezer arca, az ódon város szépsége, a Mont Blanc, a Lac Leman felséges panorámája. Lábujjhegyen, áhítattal jártuk a Saint-Pierre székesegyházat, meg az Oratoirt, jaj fel ne ébresszük Calvin pihenő lelkét.

Úgy tudtál csodálkozni s örülni mindennek, mint egy tágra nyitott szemű gyermek.

De boldog igazán csak akkor voltál, mikor vadidegenben egy egy darab magyar múlt bukkant eléd.

* * *

Mindennap el kellett hogy kísérjelek az egyetem mögé; a Reformáció emlékművéhez. Csak azért, hogy megnézd Bocskay István szobrát meg a kassai országgyűlés plakettjét. Hiszen volt ott egyébb látnivaló is, Calvin, Faréi, Béza, Knox hatalmas homokkőszobra, Vilmos angol-holland király, Bölcs Frigyes német választófejedelem, IV. Henrik francia király alakja, de ezeket te csak azért láttad meg hogy elmondhasd: Ez a müveit Nyugat emléke és ott vagyunk rajta mi is; magyarok; és a kultúra és hit történetében épen olyan fontos a kassai országgyűlés képe, mint a Nantes-i edictum kiadásáé, vagy Watburg váráé.

Sokszor hívtál sétálni a Quai du Mont Blanc-ra. Nézzük meg Európa tetejét, vagy menjünk el a Népszövetségi, palotához. Én már tudtam, Géza, hogy te nem a hósipkás óriást akarod bámulni s a Népszövetség neked je m’en fou. Mert mindig befordultunk a Klapka ház felé, hogy az emléktábla alatt álldogáljunk szótlanul. Az egyetemen mindenki tudta már — tőled — hogy Klapka a svájci hadsereg volt főparancsnoka a magyar szabadságharc tábornoka, a komáromi vár hős védője volt.

Sok gondot okoztál, mikor az idegen diákoknak magyaráztad a magyar multat, sorskérdéseinket, a Trianoni igazságtalanságot. Francia tudományod eleinte kevés volt hogy elmondd mindazt, ami a szivedet nyomta, olyankor sokszor kérdezgettél: hogy kell ezt, meg azt mondani. S ha az én bölcsességemből se futotta bonyolult problémáid elmondásához, akkor mérgesen összeszidtál, hogy mikor tanulok már meg franciául.

* * *

... egyszer könnybe lábadt a szemed a boldogságtól, tisztességtől.

így kezdődött.

Tanévnyitás napján vendégül látta uj diákjait az öreg iskola.

Egy hatalmas hall-ban terítettek, teát, szendvicset szolgáltak fel. Az egyetem rektora beszélt. Megtudtuk hogy ebben az évben negyvennyolc nemzet fia iratkozott be Calvin egyetemére.- 6 -