Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9-12. szám
— Nagyságos Uram! — mondta a szamár és hosszú beszédet intézett a gyermek Jézushoz, bár szamárbeszéd volt, de éles ésszel kifőzve és nagyon érthető módon, ahogy csak egy szenvedő te remtmény Isten előtt panaszkodhat. “I á!” kiáltotta végül, amit annyit jelentett: “amilyen igaz, hogy szamár vagyok!” A gyermek mindezt figyelmesen hallgatta. Mikor a szamár elkészült, lehajolt a gyermek és letört egy tüskés ágat és oda kinálta az állatnak. „ — Jó — mondta az, egész lényében megbántva. “Tehát tövist eszem. Te, bölcseseged szerint, előre látod, mi történik majd. A tövisek összeszurkálják a hasamat, amelybe belehalok, és ám lássátok, hogy juttok el Egyiptomba. Dühösen harapott a kemény gyomba, és nyomban tátva maradt a szája. Mert a tövisnek nem az az ize volt, amit várt, hanem a legédesebb mézesgyökérhez, a legfüszersebb zöldségféléhez hasonlított. Senki sem tudott volna pompásabbat elképzelni, ha szamár volna. Ezúttal el felejtette minden keserűségét, mérgét. Hosszú füleit ájtatosan illesztette össze, ami egy szamárnál annyit jelent, mintha közülünk valaki a kezét kulcsolná össze. Fordította: MARGIT TESTVÉR ANNA NÉNI SZÁZESZTENDŐS... Kora reggel óta tart a vendégjárás a “Május 1.” úti szeretetotthonunkban. Kovács Margit intézetvezető testvérünk vidáman tessékel bennünket a földszint 3. számú szobába. Éppen az Esti Budapest munkatársa fényképezi özv. Bánó Lászlóné született Puky Annát: mai napon töltötte be jó egészségben és lelki frissességben századik esztendejét. — Én vagyok nagymama egyetlen gondviselője, vasárnap mégis negyvenhatan állottuk körül a százgyertyás tortát odahaza... — mondja Erika, az egyetlen rokon, Anna néni öreg napjainak megvidámítója. Forgács Gyuláné — Piroska néni — keze gyöngéd szeretettel jár a nemrégiben vásárolt széphangú harmonium billentyűin: “Tebenned bíztunk eleitől fogva...” A szeretetszolgálat munkatársai nevében P. Tóth Lajos gödöllői lelkipásztor, konventi diakóniai előadó a 91. zsoltár 16. versével kíván áldást az ünnepeltre: “Hosszú élettel elégítem meg őt és megmutatom néki az én szabadításomat”. — Anna néni élete ajándékokban gazdag és örvendező élet volt. Hosszú és mégis rövid. De ez a “rövid” száz év — az örökéletbe vezet. Legyen a mai nap a hála és az üdvösségbe vetett reménység napja — fejezi be igehirdetését a lelkipásztor. Az ünnepelt feketében ül a hálaadó gyülekezet gyűrűjében. Csipkefőkötővel keretezett arcából egy évszázadra tekint vissza elevencsillogású szeme. Az asztalon üdén virít két hatalmas gladiólusz-csokor. Túl az ünneplőkön és az ajándékokon Azt látja ő most és Az előtt hódol, aki maga az Ajándékozó és maga az Ajándék. “... őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát” — énekli velünk együtt az Űr öreg szolgálóleánya. Elénekeljük még a 23. zsoltár első versét is, Anna néni kedves imádságát — s íme máris új vendégek nyitják az ajtót. Anna néni egykori kedves gyülekezetéből, Szadáról és Rákospalotáról is jött egy-egy látogató. Hazafelé jövet is magam előtt látom Anna néni törékeny alakját, aki a mozgalmas ünnepség után most az esti úrvacsoravételre készül. Kezemen érzem törékeny kezének simogatását. Az egykor dolgos kéznek finom öltéseitől ékes a szadaiak híres, szép úrasztali térítője. A figyelem és szeretet oly sokfelől megnyilvánult jelei ma ismét megérttettek velem valamit Krisztus testének élettörvényéből: “Ha tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind”. AZ ÜT Szirmay Iván egyháztagunk nagyanyja: Anna néni. A századik évfordulón, Rio de Janeiroban, a magyar istentiszteleten imádkoztunk érte. — 28 —
