Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-01 / 9-12. szám

BOCSKAI ISTVÁN ÉS A BÉCSI BÉKE

Irta: DARÓCZY SÁNDOR

Magyarországon a reformáció már egy nemzedéknyi idő alatt annyira diadalt aratott, hogy a század végén magának a pápának <a követe sem becsülte többre az Erdéllyel é s Horvátországgal együtt számított országban a római papok számát háromszáznál, pedig Horvátország túlnyomó többségében római hitű volt s így a háromszáz főnyi papságnak legalább fele erre a kis darab földre esett. Ez az adat is alátámasztja azt a megállapítást, hogy a 16. század végén Magyarország lakossága kb. harmincezer lélek kivételével protestáns volt.

A protestántizmus előretörése közismert okainak felsorolását elhagyva, pusztán arra mutatunk rá, hogy a két első Habsburg király, I. Ferdinánd, de különösen I. Miksa alatt (aki határozottan protestáns hajlandóságú volt), a protestánsok legfeljebb csak szórványos üldözéseknek voltak kitéve, Rudolf uralkodása alatt a helyzet gyökeresen megváltozott. Az uj királyt a spanyol udvarban a pápaság legelvakultabb eszközei, a jezsuiták nevelték. Spanyolországban tanúja és helyeslője volt az inkvizíció kegyetlenségeinek is, aminek a jezsuiták voltak a mesterei. Emellett laza erkölcsű, babonás, zárkózott természetű ember volt, akin az elmebaj tünetei is korán jelentkeztek. Alighogy trónra került, bezárkózott prágai várába és itt aranycsinálással, csillagjóslással és órajavítással foglalkozott; országai kormányzását lelkiismeretlen minisztereire bízta. Az országos ügyekből csak két dolog érdekelte: az egyik az, hogy Magyarországból a törököt kiűzi s Erdéllyel egyesíti; a másik meg az, hogy a területi épségében visszaállított országból kiirtja az “eretnek” protestánsokat s Magyarországot Mária országává teszi.

Az első cél feltétlenül dicséretes volt s hogy elérhesse, szövetséget kötött Báthory Zsigmonddal a szintén római hitű erdélyi fejedelemmel, akinek a felesége Mária Krisztina Habsburg főhercegnő volt. A török háború eleinte tüneményes győzelmeket hozott. Borbély György és Bocskay István generálisok az erdélyi hadak élén a törököt nemcsak a Bánátból verték ki, hanem az egész Havasföldről is.

Sajnos, a hadi szerencse hamar megfordult, a korai vérmes reményeknek vége lett s a hosszúra nyúlt háború mind Magyarországon, mind Erdélyben kimondhatatlanul nagy Ínséget, pusztulást és nyomorúságot eredményezett. Kitűnt, hogy Rudolfnak nem volt elég ereje a török kiűzésére. A magyarokban nem bízott, németjei pedig csak a védtelen lakossággal szemben tudták