Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9-12. szám
Az Egyesült Államok valamennyi felelős állami szerve tudott a félhivatalos propaganda szervének felelőtlen izgatásairól. Ez az Egyesült Államok éppen úgy részese volt a yaltai árulásnak, mikent Anglia vagy ha úgy jobban tetszik, éppen ő volt a létrehozója. Csak az egykorú amerikai lapok fejléceit ked átolvasni. Akkor ez dicsőségszámba ment. Roosevelt elnök büszke öntudattal nyilvánította ezt a saját alkotásának, amely létrehozása érdekében 180.000 mérföldet kellett repülnie. Amerika ránk gyújtotta a házunkat és nem jött oltani a tüzet! Amikor javában lángol a házunk fedele, az amerikai polgárnak a legfontosabb problémája volt, nogy olyan elnököt válasszon, aid ígéretet tesz, miszerint a bekét minden áron megőrzi Lehetne megkérdezni a nagy amerikai nép kis leszármazottaitól, hogy akkor, amikor elnöke D. Franklin Rooseveü az amerikai alkotmány ellenére, a képviselőház megszavazása nélkül, a saját szakállára X alfában eladott bennünket, miért volt veleszemben akkor olyan nagylelkűen elnéző? Bizonyára Washington György, Jefferson Tamás és Lincoln Ábrahám népének a legyőzött kis nemzet szabadsága Hekuba volt. Noha nem csak a magyar nemzet szabadságát és nem egyedül a vasfüggöny mögé szorított nemzetek biztonságát, hanem az egész világ nyugalmát adta el, és anarchiába döntötte vele az egész emberiséget. A magára hagyott, cserbenhagyott, elárult Magyarország történelmi analógiáinak elemzését egy Geöthe idézettel kezdem el. Noha bizonyos, hogy Geöthe nem sokat tudott IV. Béla királyról, rólunk, erről a szélnek kergetett nemzedékről, pedig semmit, mégis mirólunk írt és nekünk. Ráfogunk ismerni arra a szilárd hitű országalapítóra, akinek hitével “hegyeket lehetett volna elmozdítani” és magunkra is ráismerünk, hiszen a mi sorsunk is az, amit már évszázadokkal ezelőtt ükapáink, üknagyapja is átélt, aminek bizonysága mi magunk vagyunk. HA.., a vagyon, a hatalom veszett el: még semmi sem veszett a barátok és az egészség veszett el: valami csakugyan elveszett; a család meg az otthon veszett el: akkor valóban sok veszett; a remény és a becsület veszett el: úgy minden odaveszett; de ha a hit veszett el, akkor jobb lenne meg sem születni! 1241. Európában a helyzet viszonylagosan nyugodt. Mindössze a pápa, IX. Gergely meg a császár, II. Frigyes civódnak egymással. A küzdelem közöttük valóban ádáz dühvei folyik. Ki a hibás, ki kezdte, az nem ide tartozik. Frigyes elmondja a pápát mindennek: Antikrisztusnak, szakadárnak, a pápa pedig Frigyest két ízben is kiátkozza, és zsinatot hív össze, hogy letegye a császári trónról, amire Frigyes összefogdossa a zsinatra igyekvő prelátusokat és jól megdúlja a pápai birtokokat. Senki nem veheti rossznéven, ha ezeknek a maguk baja a legelőbbre való. A francia király, Szent Lajos, még nem tudja, hogy fegyveres összetűzése lesz majd az angol királlyal így tehát Európa ráérne foglalkozni azzal is, ami nem éppen a küszöbe előtt történik. Igaz, a nagyutazók még nem indultak útnak, hogy János király országát felkeressék de... a tatár hordák mégsem özönárral szakadtak le az égből Európára. Muhi előtt már közel két évtizeddel árasztották el a Volga torkolatvidéke és az Azovi tenger közötti délorosz síkságot és megsemmisítették a Kalka folyó mellett az orosz és a kún fejedelmek seregeit. A magyar király elsőként kapott tudósítást a szomszédok katasztrófájáról és bizonyára összefüggésben volt a Domokos szerzetesek keleti utazása az onnan özönlő menekültek híradásaival. Kétségtelenül azok nem ok nélkül hagyták el otthonukat, végére kell tehát járni, miféle nagy veszedelem űzhette el őket világgá. — 10 —
