Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1-2. szám
Mesék nagyoknak A GÓLYA MEG A PACSIRTA. Hogyhogy tudsz te PACSIRTA oly nyílgyenesen az Égre szállani holott én csak lassan és hosszadalmas keringéssel tudok felemelkedni, pedig mennyivel nagyobb és erősebb a szárnyam? — kérdezi a GÓLYA a PACSIRTÁT. — Hát csak úgy, barátom — válaszolja a PACSIRTA —, hogy amikor én a Magasságokba emelkedem, mindkét szememmel az égre nézek és nem pislogatok félszemmel sem a földi kígyókra, sem a földi békákra, mint te! AZ ÜSTÖKÖS Felség! üstökös kóvályg a határban, — jelentik lélekszakadva a Csillagok a Napnak. — Legyünk résen és lépjünk sorompóba ellene, mert különben félő, hogy berkeinkbe is betör és nemcsak kölcsönös vonzalmakra berendezett közállapotainkat dúlja fel, ki tudja: hányunk exisztenciáját sem kímélve, hanem rettentő fényével, még Neked is árthat! Ügy halljuk, másutt is nagy károkat okozott... — Végre egy csillag, akinek önön fénye van! — kiáll to tt fel önfeledten a jövevény felé ekkor a Nap. A csillagocskák pedig sápadtan kotródtak szerte... 1 í — 10 —
