Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-6. szám
nyosan voltak, szétveri az egyesült császáriakat : a német és erdélyi sereget. Császári generálisok, törzs — és főtisztek esnek fogságba. Az üstökös mintha újra végig suhant volna! Az erdélyi rendek alkotmányos feltételek betartása mellett Erdély fejedelmének választják meg. A szövetséges török seregek támadó hadműveletei is sikerrel haladnak előre : Bécs elveszti fejét. A török siker azonban tiszavirág : hamar hefvad és az erdélyi rendek hűsége sem hoszszabb életű- Lajos bádeni őrgróf császári tábornagy megjelenése Erdélyben elfujja azokat. A felséges császás-király “kegye” még egyszer megnyilvánul a fegedelemasszonnyal szembe: cserefogolyként kiadja a zernyesti csatában Thököly fejedelem fogságába esett Heister Donát tábornok, Doria ezredes és a többi fogoly császáritisztek ellenében. Hat és fél esztendei távoliét után 1692 május 12-én találkozik a “kuruc király” az ujpalánkai töröktáborban a “munkácsi kapitánnyal”. A fejedelemasszony maga a sugárzó boldogság : sem az elmúlt idő, de ä saját kora sem látszik meg rajta, de annál szomorúbb Thököly fejedelem állapota- Harmincöt éve legalább hatvanat mutat. Felőrölte az évtizedes tábori élet: inkább ápolónőre van szüksége mint feleségre. A fejedelemasszony tovább, mint egy évtizeden keresztül önfeláldozással ápolja urát és mégis ő megy el hamarabb : 1703 február 18.-án, vasárnap hajnalban hal meg, a kisázsiai Nikodémiában, néhány órával később követi őt bátyja, Zrínyi János gróf, egykori császári lovaskapitány — 20 évi rabság útán — a gráci börtönben, ahol az elszenvedett embertelen kínzásokba Ibeleőrült. Thököly Imre gróf és hitvese Zrínyi Ilona grófnő haló porai már a késmárki evangélikus templom kriptája alatt — hazai földön és mégis idegenben — nyugszanak. Az akkori uralkodó, Ferenc József király, belátva azokat a tragikus tévedéseket, amelyek elődeit a nemzettől eltávolították, hogy jóvá tegye azokat, 1906 október 28-án a száműzetésben meghalt nemzeti nagyjaink földi maradványaival együtt, haza hozatta. Vájjon lesz-e a trianoni és a párizsi végzések tévedéseit létrehozó Nagyhatalmakban annyi erkölcsi erő és belátás, hogy azokat a tragikus következményű tévedéseket jóvátegyék, amivel lehasították a “ kuruckirály” szülőföldét: az 1000 évnél tovább megszakítás nélküli magyar ‘Felvidék”—et a magyar haza testéről? A “Magyar Breviárium”-ból közli: vitéz Illésy Gyula Jímj-ák é£ Jíp-ák t/шща. Ezt a vasárnapot tegye fényesebbé a meghatott megemlékezés. Mi nemcsak az édesanyánk arcát látjuk ezen a napon, hanem az édesapánkét is. Érezzük, hogy mindakettő mellett mint bizonyságok állunk meg Isten királyi széke előtt. Vádolhatom a szüléimét. A legnagyobb vádat és a legszörnyűbb Ítéletet a gyermek jelenti a szülője életére. Tükör vagyok, amelyben őket látják. Az ő hangjuk vagyok, mely rajtam száll tovább. Az ő mozdulatuk vagyok, amellyel ők a jövőt építik. De a gyermek a fényes és ragyogó tanúbizonyság is a szülő mellett. Látszólag szürke, csöndes, névtelen életüknek értelme vagyok. Kiegészítem azt az életükben, amit ők nem mondhattak el, amit ők nem tehettek meg- Előhozom rejtett álmaikat. Elmondom halk imádságaikat. Amire nem tellett idejük, amit nem tudtak elvégezni, azt végzem és folytatom én. Melléjük állok, hálás boldog gyermeki szeretetnek az erejével. Áldott az Isten, aki őáltaluk üzent legelőször énnekem. — 20 —
