Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3-4. szám
A Reformáció emlékműve Bocskav szobra az előtérben J tem a professzorokkal együtt, azt mondhatnám, az egész világ képviselete. Az 1926-27 tanévben a genfi egyetemen 48 különböző nemzet fia tanul. Itt volt a tulajdonképeni ünnepség a Bocskay szobor előtt. Janka Géza szavalta el a Talpra magyart, szegény már Kanadában pihen tavaly óta. Beszédek, üdvözlések s legfontosabb szerepem egy tornászmutatvány. Boeskayhoz kell felmászni a nemzetiszin szalagos nehéz babérkoszorúval. Alattam viz. Amint lesikerülök a létráról egy ur áll elémbe, kezében mozifelvevö géppel, meghív estére a Rue Corraterie-n levő moziba-Szétoszlik a hatalmas tömeg a magyarok elvonulnak a Café au XX-éme Siécle be. Itt van az ebéd: gulyás, túrós csusza és magyar borok. Engem az idegenbe került magyarok érdekelnek. Talán valami titkos előérzet? Mi lehet a sorsom messzi idegenbe? Itt erre még gondolni sem lehet. A Cornavin pályudvaron mindennap láthatok egy MÁV kocsit, rajta egy kis tábla ; Généve— Zur ich-S alzburg-W ien-Budapest, csak bele kell ülni, egy nap és Pesten kiszállhatok. Sok magyar van itt Svájcból, Franciaországból, kik szegényen jöttek el hazulról s idekinn boldogultak. A legkülönösebb karriért elmesélem. Egy szegény béresgyerek francia hadifogságba s onnan mint munkás egy vegyészeti üzembe került Dijonba. Vége volt a háborúnak s ott maradt. Egyszer csak elfog ta a honvágy. Művezető volt már mikor hazament. Pedig váltig marasztották. Búcsúzóul azt mondták’ hogy bármikor visszajöhet. A művezető úr nem bút otthon hozzászokni a nehéz paraszti sorshoz és irt a gyárnak. Megírta hogy van itt két cimborája, ha azokat is magával viheti, akkor visszamegy a gyárhoz. Ez a három dijoni magyar volt számomra a legérdekesebb a bankettező társaságból . Aznap a párisi gyors zsúfoltan ment el estefelé. A Cornavinról visszajövet épen idejébe értem a moziba. Láttam, ahogy felmászom a létrán és megkoszorúzom a Bocskay szobrot. Elvonult előttem a híradóban az egész nap, a menet a Klapka háztól a Bocskay szoborig, az egész ünnepség. Szép nap volt, becsületet hozott a magyar névre. Báthory László Felkérjük olvasóinkat akik igényt tartanak rá, hogy a Harangszót a jövőben is rendszeresen eljuttassuk címükre, hogy központi irodánál, vagy templomunknál e célra: egy évre legalább CrS 100, - támogatást fizessenek be. Postaküldmények címzése: fiev. János Apostol,----Igreja Crista Reformada do Brasil. CAIXA POSTAL 2808 - SÄQ PAULO 8 —
