Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11-12. szám

Az Okkultizmus Margójára. Az okkult tudományok célja részint az emberi sors, jövő titkainak a felfedése, másrészt feleletadás olyan kérdésekre, melyeket az értelem mindmáig nem tudott megoldani. Lényegét képezi az érthetetlennek tartott jelenségek misztikus ködökbe vesző magyarázata, a természtfeletti erőkre való követke­zetes visszavezetés. A jövő problémáját illetőleg minden okkult tudomány sarkalatos tétele szerint az egyén sorsa és egy adott rendszer illetve annak változásai között törvényszerű “összefüggés” áll fent. Öszszefüggés, melynek ismerete lehetőséget nyújt arra, hogy kielégítő pontossággal részben vagy egészben maghatározzanak elkövetkezendő eseményeket, következtessenek egyének diszpozíciójára, s ennek folyamányaképpen jósoljanak sorsokat. A különböző mágiák, asztrológia, tenyérjóslás és egyéb okkult kúltuszok hajdan nagy közkedveltségnek örvendtek s valahányszor a józan ész, az érte­lem megtorpant, az ember hamarosan misztikus magyarázatokkal elégítette ki kíváncsiságát és természetfeletti okok feltételezésében keresett megnyúgvást. Kétségtelen, bogy a legkényelmesebb szellemi magatartás, ha a túlbö fantá­ziának engedve, a lélek eleve misztikumokat kereső hajlamaitól sugalmazott alapon igyekszik az ember meghatározni a világ törvényeit. “A világot nem felfedezni, hanem elképzelni kell” — mondották a görögök. Tipikus példa erre az a középkori természettudományi feltevés, mint a természet irtózása az ürességtől. Habár az egykori tudósok esküdtek a tétel érvényességére (mert bizonyos jelenségcsoportot nagyszerűen megmagyarázott): az igazságtól azonban messze állottak. Az ismeretek bővülésével, a gondolkozásmód reális alapok felé hajló megváltozásával egyidejűleg megkondúlt a vészharang a mágiák felett. Az asz­trológia alól az asztronómia és az asztrofizika fejlődése rántotta ki a talajt, mint ahogy a kémia fejlődésével párhuzamosan tűntek el az alchimisták boszor­kánykonyhái. A varázsvesszők és ingák mágusait, vagy a spiritiszta szeánszok Jbűveszíogásait a tudomány már nem egy ízben leleplezte. Mindezek ellenéré manapság egyre növekvő számban olyan újraéledő szellemi áramlatokat figyel­hetünk meg, melyek a múlt spiritisztikus (okkult értelemben vett) felfogását próbálják újraplántálni. A tudományos mezbe öltöztetett “tapasztalati” aszt­rológia recepciója köztudomású. Az újságokban szaporodnak a horoszkóp­rovatok — az időszaki lapokban pedig egyre több asztrológiai cikk lát napvi­lágot, s az okkult kérdéseket tárgyaló irodalom élénkülése az érdeklődés nagya­rányú feléledéséről tanúskodik. Az okokat a mai kor általános hangulatában kell keresnünk. A hábo­rúkkal járó lelki megrázkódtatások, az ideg, — és hideg — háborúk, az állandó­­súlt bizonytalanság érzete megbontják a gyengébb idegrendszer egyensúlyát; a feszült légkör, amelyben élünk, pszihózisokat szül, mely a tömegeket újra a misztikus útvesztőkre tereli. Mindehhez vegyük hozzá azt is, hogy úgyszólván a szemünk előtt játszódnak le szellemi és tudományos forradalmak. A mikrokozmosz, az atom világa döbbenetes lehetőségeket és tragikus távla­tokat sejtet meg az emberiséggel s biztosnak hitt alapok rendülnek meg egy-egy új felfedezés következtében. Elég e helyütt utalnunk a klasszikus és a relati­vista mechanika között lévő különbségre, a tér-idő fogalmának a megváltozá­sára. A tudományok tudománya, a matematika terén is hasonló a helyzet. A modern halmazelméleti vizsgálódások folyományaként az eddig megdönthetet­lennek hitt matematikai-logika szászázalékos jogosúltságában is kételkednünk kell .- 7 -

Next

/
Thumbnails
Contents