Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11-12. szám

Az Okkultizmus Margójára.

Az okkult tudományok célja részint az emberi sors, jövő titkainak a felfedése, másrészt feleletadás olyan kérdésekre, melyeket az értelem mindmáig nem tudott megoldani. Lényegét képezi az érthetetlennek tartott jelenségek misztikus ködökbe vesző magyarázata, a természtfeletti erőkre való következetes visszavezetés. A jövő problémáját illetőleg minden okkult tudomány sarkalatos tétele szerint az egyén sorsa és egy adott rendszer illetve annak változásai között törvényszerű “összefüggés” áll fent. Öszszefüggés, melynek ismerete lehetőséget nyújt arra, hogy kielégítő pontossággal részben vagy egészben maghatározzanak elkövetkezendő eseményeket, következtessenek egyének diszpozíciójára, s ennek folyamányaképpen jósoljanak sorsokat.

A különböző mágiák, asztrológia, tenyérjóslás és egyéb okkult kúltuszok hajdan nagy közkedveltségnek örvendtek s valahányszor a józan ész, az értelem megtorpant, az ember hamarosan misztikus magyarázatokkal elégítette ki kíváncsiságát és természetfeletti okok feltételezésében keresett megnyúgvást. Kétségtelen, bogy a legkényelmesebb szellemi magatartás, ha a túlbö fantáziának engedve, a lélek eleve misztikumokat kereső hajlamaitól sugalmazott alapon igyekszik az ember meghatározni a világ törvényeit. “A világot nem felfedezni, hanem elképzelni kell” — mondották a görögök. Tipikus példa erre az a középkori természettudományi feltevés, mint a természet irtózása az ürességtől. Habár az egykori tudósok esküdtek a tétel érvényességére (mert bizonyos jelenségcsoportot nagyszerűen megmagyarázott): az igazságtól

azonban messze állottak.

Az ismeretek bővülésével, a gondolkozásmód reális alapok felé hajló megváltozásával egyidejűleg megkondúlt a vészharang a mágiák felett. Az asztrológia alól az asztronómia és az asztrofizika fejlődése rántotta ki a talajt, mint ahogy a kémia fejlődésével párhuzamosan tűntek el az alchimisták boszorkánykonyhái. A varázsvesszők és ingák mágusait, vagy a spiritiszta szeánszok Jbűveszíogásait a tudomány már nem egy ízben leleplezte. Mindezek ellenéré manapság egyre növekvő számban olyan újraéledő szellemi áramlatokat figyelhetünk meg, melyek a múlt spiritisztikus (okkult értelemben vett) felfogását próbálják újraplántálni. A tudományos mezbe öltöztetett “tapasztalati” asztrológia recepciója köztudomású. Az újságokban szaporodnak a horoszkóprovatok — az időszaki lapokban pedig egyre több asztrológiai cikk lát napvilágot, s az okkult kérdéseket tárgyaló irodalom élénkülése az érdeklődés nagyarányú feléledéséről tanúskodik.

Az okokat a mai kor általános hangulatában kell keresnünk. A háborúkkal járó lelki megrázkódtatások, az ideg, — és hideg — háborúk, az állandósúlt bizonytalanság érzete megbontják a gyengébb idegrendszer egyensúlyát; a feszült légkör, amelyben élünk, pszihózisokat szül, mely a tömegeket újra a misztikus útvesztőkre tereli. Mindehhez vegyük hozzá azt is, hogy úgyszólván a szemünk előtt játszódnak le szellemi és tudományos forradalmak. A mikrokozmosz, az atom világa döbbenetes lehetőségeket és tragikus távlatokat sejtet meg az emberiséggel s biztosnak hitt alapok rendülnek meg egy-egy új felfedezés következtében. Elég e helyütt utalnunk a klasszikus és a relativista mechanika között lévő különbségre, a tér-idő fogalmának a megváltozására. A tudományok tudománya, a matematika terén is hasonló a helyzet. A modern halmazelméleti vizsgálódások folyományaként az eddig megdönthetetlennek hitt matematikai-logika szászázalékos jogosúltságában is kételkednünk kell .- 7 -