Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
rojtok díszítettek, úgy feszült rajta, hogy a térden feltétlen kiszakadt volna, ha nem eredeti angol házi szőttesből készült volna- (Miért is nevezik ezt a maskara nadrágot “harisnyának”?) — Black Velvet-ból készült eredeti székely mellényét a Kettel & Cuff C.° 18 karátos aranyozott gombokkal ékesítette, a szegényes ezüst helyett- A kegyelmes úr székely kucsmája természetesen eredeti perzsiai pézsmapocok szőrméjéből készült s Dralle Quick parfömmel volt illatosítva, hogy a naftaiinszagot némileg közgömbösitse. Természttesen ez eredeti székely kucsma legényesen félre volt csapva, hogy jobb összhangban legyen az aranykeretú monoklival, mely természetesen nem hiányozhatott az összhangból. — Tökéletes székely volt, na... Fia, Bartal Edward, ugyanígy volt öltözve, azzal a különbséggel, hogy csizmája lakk volt s sarkantyú volt rászerelve mely minden lépésénél pengett, Edward ugyanis tartalékos huszár-hadapród volt s a sarkantyúról még rokoni látogatások alatt sem tudott leszokni. Épenezért hozta magával elmaradhatatlan lovaglópálcáját is, mellyel olykor csizmaszárát ütögette-Bartal Yvonne Crepe de Chinet-ból készült hosszú New-Lookszabású székely szoknyáját, melyet eredeti angol szabász remekelt, skót és ír népmotivumok díszítették, mely a Kettel & Cupp C.o-nak valóban remekműve volt. mellénykéje a francia Du Pir mester eredeti székely alakítása volt, melyről egyébként Californiai Poppy-illat áradt széjjel. Természetesen vastag aranykeretű napszemüvege sem hiányozhatott eredeti székely népviseletéről, bár ez némi pestiességet kölcsönzött székely viselőjének. Mamája, Marien kegyelmes asszony, kissé nyűgös volt, mert hófehér gyapjúcsizmát öltött s a rekkenő hőségben ez idegesítette lábainak formáját. Viszont e csizmára feltétlenül szüksége volt a népszerűség és népiesség kedvéért, mert csak erről tudott rágyújtani székelyesen a Triumph cigarettára a még Vaslábon vásárolt karcos gyufákkal. Blúza nyakának eredeti székely hímzését a nyakában csillogó nehézarany kígyófonat tette harmonikusabbá, melyben különben két valódi kigyószembrilliáns csillogott. Hullavörösre menikűrözött körmeinek színe jól egybevágott a zöld selymszalaggal, mely hydrogénezett hajának koszorúját kislányosan övezte. Szóval ismerjük be, szakasztott székely volt ő is. Bartal Ottó, az elszegényedett rokon titkár, pontosan úgy volt öltözve, mint meggazdagodott “rókonyjai”, azzal a különbséggel, hogy sokkal szórakozotabb volt, mint az elclbb leírtak, mert székely prémkucsmájára feltolt szemüvegét szándékosan-e, vagy imponálásból, de elfelejtette levenni. Nyakában két Leica és egy Contax fényképezőgép lógott, készenléti táskában, továbbá •egy háromrevolverlencsés Bolex filmfelvevőgép s hol az egyikhez, hol a másikhoz kapkodott... Bartal Jani, a községi imok hat éves fiacskája, épen a pocsolyában tapicskolt, mikor a luxus “Horch” a Hősök szobra előtt megállott- Szája nyitvamaradt a furcsa társaság láttára s máris rohant a Szövetkezetbe, lelkendező híreivel: — Külföldiek érkeztek!!... Bartal Dániel, a Szövetkezet gazdája, kiállott a boltajtóba, úgy nézte a jövevényeket: — Az ám, szaladj csak a doktorhoz, ő tud angolul!... — Filmeznek is, lelkendezett Bartal Jancsi— Ne fecsegj annyit, hívd a bírót, Zsigát, az még latinul is tud, tán megérti őket. Szép ruhájuk van- Hasonlít egy kicsit a miénkhez. Tán rokon nemzet lehet, ámbár inkább törököknek nézem. És senkisem tud törökül a faluban, elmaradott falu vagyunk, na... Pár perc múlva mégis felkészült tolmácsi kar sereglett a csudabogarak köré. Számukat pedig a kíváncsiskodók tömege is egyre emelte. Mert nagy — 22 —
