Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

KÁLVIN ARCKÉPE

Amikor a reformáció hőseiről beszélünk, nagyon világosan át kell éreznünk a reformátorok alázatosságát, amellyel Krisztusnak, a világ világoságának egyetlen sugarát sem akarták eltakarni. Szegény, gyenge törékeny emberek voltak, de éppen ebben áll a reformáció nagy csodája, hogy rajtuk keresztül Isten a világtörténelmet fordította meg. Isten mindig embereken keresztül szólal meg, azért a reformáció késő unokái Istennek adva egyedül dicsőséget, meleg érdeklődéssel és szeretettel fordulnak lélek szerinti őseik felé. Kevés alakja van a történelemnek, akit annyi rágalom, esztelen vád ért volna, mint Kálvin. Arcát és alakját, jellemének leglényegesebb vonásait eltorzították- A reformáció legerősebb bástyáját látták benne, azért századokon keresztül a legádázabb ostrom aző emléke ellen irányult. Ennek a beteges, nagyon sok lázzal, belső gyötrelemmel szakadatlanul harcoló embernek ma már a lelki arca történeti hűséggel van felrajzolva. A Stickelberger Kálvin-ja is, egészen éles körvonalú képet ad róla. Kevésbbé tudunk tájékozódni Kálvin külső arcvonásainak hiteles megrajzolása tekintetében- A genfi reformációi múzeum őriz egy

képet, amely a fiatal Kálvint ábrázolja- A kép a későbbi öregkori Kálvin vonásait már a kevésbbé barázdált arcon is feltünteti.

1574-ből való egy rézmetszet, amelyet Jenniher Baltazár nürnbergi rézmetsző csinált- Ez Woieriot egyik munkája után készült. A felírása németül van : “Kálvin hiteles képe, aki Savoyában, Géniben volt lelkipásztor”. Alul pedig német nyelven egy kis vers, amely magyarul körülbelül így hangzik :

Húsz János a cseheket térítette meg. Luther tanította a németeket, Hasonlóan e Kálvin a hitet Francia földön erősíti meg Az Antikrisztust letiporta Mit az ördög sem várt volna.. . van néhány lángelméje a világnak, amilyen Pál apostol volt és amilyen a nagy janzenista Pascal és amilyen Kálvin is : elomló, korán halálraítélt, betegségekkel és gyötrelmekkel teljes testben a lélek hatalmas és századokra világító lángját hordozták. Mintha a lélek elégette volna maga tüzében a testet és mintha mégis a lélek tartotta volna hosszú esztendőkön át ezt az elomló földi porsátrat, amelyikben csakugyan “erőtlenség által végeztetett el az erő”.