Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
A KONFIRMÁLTAKHOZ Kedves Testvéreim, akik nem régen lettetek egyházunk önálló tagjaivá, hozzátok van néhány komoly szavam a presbitérium nevében- Mindnyájan jelen voltunk, amikor hitetekről vallást tettetek és bizonyságtételetek a Jézus Krisztus mellett, mindnyájunk számára biztató példaadás volt. Ne hogy hogy azt gondoljátok azonban, hogy most már mindennek eleget tettetek, mivel már megkaptátok a tagsági könyvecskéteket. Végzetes tévedés volna ezt gondolnotok! A ti áldozócsütörtöki kikérdezésetek csak felvételi vizsga volt és a ti vallástéteíetek az első felelés volt az “admissáo” utáni első órán - első ’’aulán” —. És nem lenne folytatása? Bizony akkor csúfosan megbuknátok, csak hallanátok sorban hogy ”reprovado, reprovado”. A keresztyén élet sokkal nagyobb, sokkal teljesebb iskolamint egy gimnázium vagy más hasonló iskola, mert ez egy egész életen át tart. És sokat kell ott vizsgázni, sokkal több az ’’examen”. Erre nem elég pár hónapi tanulás, de még pár év sem, hanem egész életünkön át komolyan kell tanulnunk Ezért kaptátok a kezetekbe mindnyájan a Bibliát, hogy azt mulaszthatatlanul mindennap olvassátok. Ezért vannak a vasárnapok és a vasárnapi ige hirdetések. Nem kifogás, hogy valaki nem ért jól magyarul, mert vasárnap délelőtt két nyelvű az Istentisztelet. Tarthatnánk tisztán portugál nyelven is, de sajnos nincs rá szüzség, mert úgy látszik sokan őseik nyelvével együtt, őseik hitét is levetették. Némelyek már csak azért jönnek ide konfirmációra, hogy egy formaságnak eleget tegyenek. Az embereknek akarnak inkább tetszeni, mint az Istennek. Vájjon ti is csak ezért jötettek? Vagy talán mégsem? Vájjon ti közületek lesznek-e presbiterei ennek az egyháznak, lesznek-e tagjai a nőszövetségnek? Akad-e közületek diakoniszsza, vagy akad-e aki lelkésze lesz ennek az egyháznak? Mert az aratni való nagyon sok, de kevés a munkás. Legye tek tudatában annak, hogy Isten után mi is számon tartunk benneteket egyenegyen és várakozással tekintünk feletek, mert Krisztus tiszta evangéliumi egyházának a jövője itt Brazíliában tőletek függ, a fiatalságtól- Felelősségetek világos és félreérthetetlen, a számonkérés pedig elmaradtatlan. Fogadástételetekből a hit szava csendült ki. Ebből a hitből fakadó munkára hívjátok a többieket is. Lehet-e annál magasztosabb dolog, mint a szüntelenül munkálkodó Szentlélek Isten munkatá'sának lenni? Azzal bocsájtunk útra benneteket, hogy kérünk és intünk, hogy azokká legyetek szüléitek örömére, magyar egyházunk és Brazília, de mindenek előtt Isten országának előmenetelére. radostyáni Szabó Béla. Konfirmáció pünköst ünnepén 1955 - V - 29
