Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
К/ a zóákbót, be a zóákba (Népmese) Volt egyszer egy szegény ember, meg a felesége. Ez az ember nagyonnagyon csendes, békés természetű volt, annál veszekedőbb volt a felesége. E gész nap csak szomszédolt, este pedig az urával veszekedett, porolt, hogy miért nem tud többet keresni. Sokszor bizony még a seprűnyelet is ráfogta. Elment egyszer a szegény ember fáért az erdőbe. Már éppen haza akart menni sok gallyal, amikor nyöszörgés félét hallott. Arra megy, hát egy őzike vergődik egy farkasveremben. Megijedt erre a szegény ember, is lesz ez pecsenyének! Legalább ma este nem pöröl vele e felesége! De a kis őz csak megszólal hirtelen : — Jaj, segíts rajtam! Megijedt erre a szegény ember, mert nem hallót még soha állatot beszélni, de meg is sajnálta a kedves kis őzikét és kisegítette a farkasveremből. A kis őzike megköszönte a szívességet és elszaladt. A szegény ember pedig odahaza elmesélte, hogy mi törént vele az erdőben. Jaj, de mérges lett a felesége! Milyen jó lett volna az őzpecsenye! Meg is parancsolta az urának, menjen vissza az erdőbe és ne merjen hazajönni az őzike nélkül. Mit volt mit tenni a szegény em bernek! Elment az erdőbe, ott leült nagy búsan egy fa alá. Jaj, hogyan fogja meg az őzet? Egyszercsak megszólal mellette valaki : — Mit búsulsz te szegény ember? Bizony az őzike volt. De nem is búsult többé a szegény ember, amikor meglátta! Haza is akarta vinni mindjárt a feleségének. A kis őzike azonban alkudozni kezdett— Majd adok én neked olyan valamit, aminek jobban megörül a feleséged, mint szák őzikének. Csak jöjj velem a házamba. Jól van, elment vele az ember. A mint odaérnek, az őzike leakaszt egy zsákot a falról és azt mondja: — Rázom a zsákom, Ákom-bákom. Ami van benne, Ki a zsákból! Hát erre egy kis asztal ugrott ki a zsákból, azon mindenféle finom étel-ital. — Tudom, hogy éhes vagy — mondta az őzike a szegény embernek — lakj hát jól kedvedre. A szegény ember neki is látott nyomban. Amikor már úgy jóllakott, hogy mozdulni is alig tudott, az őzike megrázta az üres zsákot és azt mondta neki : — Rázom a zsákom, Ákom-bákom. Ami nincs benne, Be a zsákbal! f Abban a szempillantásban a kis asztal a sok maradék étellel—itallal mind beugrott a zsákba. — No te szegény ember, — mondja az őzike — ezt a zsákot neked adom, amiért kimentettél a farkasveremből. Megköszönte a szegény ember és nagy örömmel ment hazafelé a zsákkal. Útja ott vitt el a kocsma mellett. Gondolja magában, bemegy és iszik egyet a szerencséjére. Be is ment. S hát, amint ott ül az asztalnál, a pohár bor mellett, s mellette a zsákja, csak nem tudja megállani, hogy el ne dicsekedjék a kocsmárosnak vele. Elő is varázsolta a zsákból a terített asztalkát-A kocsmárosnak elállt szeme-szája a csoda láttára s magában el is határozta, hogy megkaparintja a szegény ember zsákját. Addig-addig marasztalta a szegény embert, míg az ott nem maradt éjszakára is. — 23 —
