Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
Most sírt. mintha a két kéz találkozott volna: az egyik, amelytől elfutott, s a másik amelyért futnia kellett. Most találkoztak ... a költő arcán. Az egyik elindította végzetes útján — a másik felé, hogy az fejezze be az ütést, a megiratlan drámát. De megírja, mint a másikat... Ez a borzalmas pillanat felrázta a mindennapi munka fásultságából és kiszabadította az alkotó vágyakat. A két kézpár egymásratalálása éles fájdalommal tört fel edzett szívéből az érzékeny művészi öntudatba. Ránézett a harmadik kézre, az áldozatra, az eldurvult, remegő újjakra. A boríték az asztalra pottyant. Óvatosan előrenyúlt, s megfogta a feketeszárú, aranyoshegyű tollat: — Most mindent jóváteszek! Toll — nézz a szívembe, s meséld el mit láttál. Hallgasd meg fejemben zúgó gondolatok játékát, s kiálltsd oda az embereknek, hogy ők is szomorkodjanak. Varázsold zenévé újjaim remegését, játszd el az embereknek egy kéz szimfóniáját, melyet az a másik kettő ihletett. A kérő hangból parancs lett: — írj! Ne hullj ki ebből a kézből, csak írj! írj! A tintásüveg teteje beszáradt. A költő arcára indulatos ráncok gyűltek. Ledobta a tollat s két kézzel esett neki — de nem tudta lecsavarni. Ott állt a tintásüveg az asztal közepén, az író beszáradt tintásüvege. Keserűen bámult rá. Keze ökölbeszorult, s lesújtott rá! Egy kis reccsenés volt az egész. Utána csönd lett és szanaszét a szobában kékesfekete foltok szomorkodtak. Kezéből néhány vércsepp buggyant ki s a lángolónak hitt vér elvegyült a sötét foltok között. De két kis szilánk helye még szúrt egy kicsit — úgy emlékeztetőnek — mikor reggel kezébevette a kalapácsot. DR. VINCZE KÁROLY. Kidőlt az amerikai magyar élet egy erős fenntartóoszlopa. Vincze Károly református keresztyén lelkipásztor elment a minden élőknek útján. Szeretnénk mi is — dél’amerikai magyarok — akik az északamerikai testvéreink küzdelmeit és sikereit távolról szemléljük: kifejezni együttérzésünket. A sárospataki főiskoláról indult el az amerikai magyar élet gondozására. Princetonban theológiai magántanári (Master of Theology) diplomát nyert, a hazai egyetem díszdoktori oklevéllel tüntette ki. A Magyar Egyház főespereseként munkálkodott. Azt hisszük emlékét akkor becsüljük meg igazán, ha alapelveit nem hagyjuk feledésbe menni. Megemlékezésül közlünk ezekből néhányat: Az egyház hitvallási alapon álljon és önfenntartó legyen. A magyar egyház ezeken túl a magyar vallás örökségét őrizze, fejlessze és váljék hitvalló közösséggé. A magyar eklézsia legyen külön egyháztest, hogy mint elismert és megbecsült szerv vehessen részt a többi egyház közös munkájában. — Ilyen alapvető elveknek volt év tizedeken át meggyőződéses, önzetlen és eredményes harcosa. Vincze Károdban jóbarátunkat és testvérünket szerettünk, aki megértette a brazíliai magyar eklézsia évtizedes küzködéseit. Az elvek és a szív embere volt egyszerre. Kérjük az Ur Istent, pótolja hű utódokkal hazahívott szolgáját azokon a munkamezőkön, ahol oly lelkiismeretesen szolgált. Princeton-ban (U.S. A.) a folyó évben, tartják meg a Református Egyházak Világgyülését. A Brazíliai Egyházunkat tiszteles Apostol János lelkipásztor fogja képviselni.
