Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

Az ir,gyl)áz iskolája Г KICSINYEINK. Vasárnapíiskolánk olyan mint egy család: mert itt mindnyájan Isten gyermekei vagyunk: kicsik-nagyok, ta­nulók tanítók egyaránt. Ügy is jönnek ide a gyermekek, mint­ha haza jönnének. Tudják, hogy itt ép­poly nagy szeretet várja őket, mint ottho­nukban. — Mindig összegyűlünk úgy 50-en, jóllehet sok gyermek nem jár rendszeresen. A tényleges létszám meg­haladja a 80-at. Mi mindent csinálunk? A lelki oktatással szorosan egybefűző­dik magyar nyelvünk ápolása: hiszen magyarul beszélünk, énekelünk, olva­sunk és játszunk. A népdal délelöttünk egyik legkedvesebb mozzanata, a gyer­mekek öröme. Mindegyiküknek meg van a maga nótája és szeretnék, ha mindig valamennyire sor kerülne az éneklésnél. — Istentiszteleten: résztvesznek a közös bibliaolvasásban. Öröm hallani, hogy milyen ügyesen betűzik a magyar sza­vakat, még azok is, akik sohasem tanul­tak magyarul irni-olvasni. A kisebbek túl élénken és vidáman hallgatják a bib­liai történeteket. — Az egészen kicsinyek alig gondolnak többre a játéknál, de azért kijut a munkából nekik is — és amikor a közös felelésre kerül a sor, ép­úgy versengenek egymással a tudásban, mint nagyobb társaik. Munka után következik a játék: min­denki megtalálhatja legkedvesebb szó­rakozását. Napsütéses-szép időben a kert valóságos gyermekparadicsommá varázslódik. Hogy mennyi apró tanulság adódik kicsinyeink számára még ilyenkor játék közben is, azt csak azok tudják, akik foglalkoznak velük és közelről figyelik őket. Megtanulnak békességben, megértés­ijén — és ha kell — fegyelmezetten együtt játszani. Ha veszekedtek, szere­tettel összebékülni. A fiúk: sportszerűen verekedni. Megtanulják szeretni az álla­tokat; becsülni és kímélni a bokrokat, fákat, virágokat. — Szent meggyőződésünk, hogy amíg minket, tanítókat, Istennek lelke vezérel, addig vasárnapi iskolásaink jó kezekben vannak nálunk. Éppen ezért kérjük a szülőket: ne álljanak ellene Jézus hívó szavának: engedjék, küldjék ide gyer­mekeiket! A szülőknek is, nekünk is legfőbb kö­telességünk, hogy úgy készítsük ezeket a gyermekeket az életre, hogy megtalál­ják és kövessék az egyedül helyes és igaz utat: a Krisztust. —

Next

/
Thumbnails
Contents