Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

szellemi élgárdájához számítottak. Nagyenyed eredményei kétségtelenül abból a tiszta, keresztyéni erkölcsű, tudatosan humanista és puritán neveléspolitikából sarjadtak, amelyet csak ennek a kollégiumnak szellemi ereje hívhatott élétre. ^

Hatvan év távlatából s mintegy tizenötezer kilométer messzeségből, hogyha ismét Enyedre gondolok, hogy ott újabb emléket idézzek, élesen, színesen látom a kis város ezerarcú képét több dimenzióban.

Látom a kollégium nagy tornakertjéböl magasbalendűlni indult s a város felett kiemelkedő Őrhegyet, árvalányhaj-díszes kis hegyterraszával. Látom a távolban kéklő hegyvonulatoknak szőlős lankáit és erdős hegygerinceit, fel az Érchegységig. Látom a Kő-közt is és a közbe szorult tordai országút porzó kanyarjait. Kissé toválbb a Tordai-hasadékot és annak szélén, a szikla kövében, Szent László királyunk lovának patkója nyomát. Látom a Holtmarost a koratavaszban, mikor a fűzesek barkái feslenek s mikor a hóvirág, fehér szerénységgel áttöri a jeget a hófoltos mezőn. Alvinc-felé nézve, lent a zöldpázsitos legelő jobbszélén, ott látom romjait annak a templomnak, amelyet Hunyadi, a nagytörökverö, egyik győzelmének emlékére emelt.

És egyszerre látok rengeteg sok arcot: embert, nebulókat. Mind ismerősök. Ott, a nagy tömegben az a szemüveges, szikár, komoly férfi: Szilágyi tanárur. Az Igazgató Úr! Bal kezében egy könyv. Hosszú lábaival nagy léptekben halad a széles folyosón. És a nebulóhad apraja — nagyja sorfalba tömörül, hogy szabad utat nyisson A tanári szoba nyitott ajtaján át, ott látom az egész díszes társaságot. Éppen osztályoznak. Látom Lázár István osztályfőnökömet. Elkapok egy hangot. “Danibácsi” beszél, a jó Vincze Dani: “Ennek a fiúnak adjuk meg a jelest”.

És hallom a cinkét, meg a sárgarigót itt a közelemben, a mocsáritölgyek koronái között és a kakukmadár kiáltását ott az erdő mélyén ... halkan számolgatom. Látom a távolba — messzeelkigyózó szőke Marosnak szeszélyes fodrait és a fordulókban örvénylő habjait. Látom a föléjükhajló korhadt fűzek bársonyos levelét és tisztán megértem, az enyhe szellőben hajladozó ágak suttogó szavait... De, hogy mit beszélnek, mit susognak, nekem, azt nem árulom el, — ez a mi titkunk.

Aztán lábujjhegyen, hogy senki ne hallja, szépen továbbmegyek.

Magyary Zsigmond

Felhívás

A brazíliai magyar eklézsia híreit — a különböző címen megjelenő lapokban — évtizedek óta a Haragszó : a bibliai ige vezette be. Híradónkat is, ‘bizonyára ezért, mert az Igét tartották benne a legfontosabbnak, harangszónak nevezték el a közhasználatban. Rendszeresebb megjelenés reményében s állandóbb formával igy Harangszó címmel adjuk most közre.

Szeretnénk ezt a hívogató hangot mindenkihez aki magyarul beszél és érez eljuttatni. Ötszáz rendszeres támogató kell ahhoz (aki évente legalább százszáz cruzeiro ad erre, hogy havonta megszólalhasson a Harangszó.

Anyakönyvünkből

Keresztelés. 1953 X. 4. Borcsik Lajos Béla. X. 18. Szöllőssy Sándor. XL 1. Piros Péter László. XI. 15. Puskás Anna Mária. XI. 29. Kovács Zsuzsánna. Balog Mária Hona.

Konfirmáció. 1953 XI. 29. Bálint Olga. Bujdosó Lilla.

Esküvő. 1953 X. 10. Mackenzie Murray Anderson — Stark Salzer Magda X. 20. Szabó Ferenc — Posztós Teréz. XII. 5. Tamasevicius Antanas — Sorbán Erzsébet.

Temetés. 1953 X. 3. id. Galambos József. X. 5. Vadas András. X. 19. Bujdosó Sándor. XI. 11. ifj. Bujdosó János. XII. 2. Szabó Ilona.- 7 -