Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

A XX. SZÁZAD EMBERÉHEZ Nem az egyik, vagy másik hitfeleke­­zethez tartozóról, nem is a szektariánu­sokról van szó, hanem arról a hivő em­berről, aki a XX. században bőségesen rendelkezésére álló különböző tudomá­nyok alapos megismerése utän, az em­beri tudásnak arra a magaslatára érke­zett, ahonnan nagy távlatokban áttekint­het a mindenség eddig nem is sejtett összefüggésein. Ahol úgy érzi, hogy már kristálytisztaságban láthatj’a meg a Lé­nyeget, minden kicsinyes korlát és em­bercsinálta dogmák nélkül érzékelheti, az “átfogó egységet”. A történelem folyamán a szellem és tudás korszakalkotó alakjai: Newton és Kepler, akik a világmindenség titkait kutatták és annak törvényszerű rendsze­rét fedezték fel, tudásuk e magas fokán mélységes áhítattal borultak le a világ­­egyetemet mozgató Hatalom; az örök­ké és mindenütt jelenlevő Isten előtt. “Sem ezen a hegyen, sem nem Jeru­zsálemben imádjátok az Atyát, . . . mert Isten Lélek, és akik őt imádják, szük­séges, hogy lélekben és igazságban imád­ják ...” — mondta közel 2000 éves nyel­vezetben a Megváltó, a samáriabeli asz­­szonynak. s ha ma mondaná nekünk — sáo pauloi magyaroknak — akkor igy szólna: Nem csak Lapán, Anastáción vagy a belvárosban imádhatjátok az Atyát, hanem bárhol tehetitek azt, vi­szont szükséges, hogy ezt lélekben és igazságban tegyétek. Mert ha lélekben imádod az Istent, akkor imádhatod Anastáción, Lapán vagy az ikonokkal teleaggatott templomokban egyaránt. Mert Isten nem ennek, vagy annak a felekezetnek kisajátított feje, hanem a Láthatatlan Egyháznak Ura, amelyhez mindenki hozzátartozik, aki Istent lélek­ben és igazságban imádja, emberi kor­látozottság nélkül, a tiszta magasságok­ban : a Láthatatlan Egyházban. “Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt...” szól ismét kétezer­esztendős fogalmazásban, a modern ember — mozi, tánc és egyéb örömöt nyújtó — szórakozáshalmozásába az in­telem. Elmégy-e a templomba vallást tenni az emberek előtt hitedről, Istened­ről? Bebizonyitod-e sajátmagadnak, hogy Istened részére is van időd és nem csak üres szólam, kellemes de képmutató ürügy, hogy te, a minden emberi vonat­kozás nélküli Láthatatlan Egyháznak vagy a tagja? Elmész-e, ott vagy-e és nem szemforgató képmutatással, hanem hitvalló büszkeséggel. Teszel-e vallást igy Őróla ez emberek előtt? “Keressétek Isten országát...” me­szel falú Istenházában, szabadonszárnya­­ló zsoltáros imádsággal, vagy tömjénfüs­tös, misztikus félhomyályu templomok­ban, dogmák közé szorított hittel: ez csak a “hogyan”, a mód, a forma. Sokan ra gaszkodnak a formákhoz. Hagyjad. Ez lényegtelen! Ma már csak a szűklátókö­rű, vagy balga emberek keresik azt ami elválaszt egymástól. Az istentelenség és a materializmus elleni harcban hivő ember azt keresi ami összeköt, egyesit és erősít az Isten-hitben. Tehát az Isten országát keressétek! Törekedjetek meg­ismerni Őt, meghallani az Ő üzenetét! “Hogy egymást szeressétek...” A ke­­resztyénség lényege, programmja hitval­lása van összesűrűsitve ebben a hivő ember számára szóló parancsolatban. Ember gondolkozz! Szórakozásodban, kenyérkeresetedben, hivatalodban, be­szédedben gondolataidban ez az isteni parancsolat vezet-e? Nem okozol-e kárt, vagy kellemetlenséget még gondolatban sem másnak? Tudod-e magadat adni embertársadnak, barátodnak vagy is­meretlennek egyaránt — nyitott szívvel, érdek nélkül, önzetlenül? Mert ha ezt teszed, úgy szórakozásod krisztusilag tiszta s akkor kenyérkereseted becsüle­tes lesz; hivatalodban s magánéletedben felebarát, beszédedben igaz, a XX. szá­zad modern, atomelméleteket és Istent ismerő, hivő embere vagy! Dr. Valent Ernő 19

Next

/
Thumbnails
Contents