Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
<1Рщ&еШ- б&ы^шСиЫ Mátyás képe királlyáválasztásakor Túróczi krónikájából. Az országos öröm és gyász élfordulóit a naptár egy napján szokták megjelölni, s az utódok “köztudatába” ilymódon vésődik be nemzeti ünnepként. A késői korokban nem is gondolnak már arra, hogy egy-egy ilyen pirosbetűs vagy feketekeretes nap eseménye, évek sőt olykor évtizedek erjedésének következménye. A világtörténelemben is majdnem egyedülálló hirtelenségű az a tragikus fordulat, amely a virágzó Magyarországot hatalma csúcspontján érte. Mindezt pedig egyetlen hatalomvágyó ember okozta és nem a történelmi fejlődés elkerülhetetlen kényszere. Ö A magyar nemzet történelmében Mátyás volt az egyetlen uralkodó, aki nemzetközi családi kapcsolatok nélkül, birodalmi koncepcióban gondolkodva élt és vezette az országot. Uralkodásra termett ember volt, aki termékeny fantáziájának elgondolásait, s akaratát valóra is tudta váltani. Erkölcsi súlyát, nemzetközi hírnevét 32 évi uralkodásának mérlegéből érthetjük meg. Trónraléptekor az ország húszévnyi zűrzavar, széthúzás és erős központi irányítás hiányában, a teljes szétesés képét mutatta. Németek, csehek, szabadon garázdálkodtak szerte az országban s az ötszádos birodalmat a szétdaralbolás fenyegette. Uralkodása végén ezzel szemben egy lelkesen és tudatosan egységes ország, erős modern hadsereggel, korszerű pénzügypolitikával rendezett gazdasági és szociális helyzetben állott mögötte. Ausztria egy része (Steyer és Karinthia), Morvaország Szilézia és Luzsica — Bécs, Boroszló, Brünn, Olmütz, Bautzen — éppúgy erősítették birodalmát, mint ahogy a déli széleket a bánságok és erődítmények koszorúja védte. Ragusa köztársasága, Moldva és Havasalföld újra elismerték a magyar király főuralmát s a megfélemlített szultán, maga kereste a békét. Ilymódon a “Magyar-birodalmat” ismét Középeurópa vezető hatalmává tette, s Mátyás szava döntő súlyú volt kelet és nyugat sorskérdéseiben. Kivételes képességeinek bizonyítéka, a magyar történelemben szinte páratlanul álló kulturális fellendülés, amely mindenkor és mindenhol fokmérője a nemzetek hatalmi és gazdasági biztonság érzetének.Még a reneszánsz uralkodók közt is kivételesen biztos esztétikai érzéke és beállítottsága, valamennyi megnyilatkozásán — a szellemieken éppúgy mint tárgyi alkotásain — magukon viselik egyéniségének bélyegét. Mátyás mindenben szerette a szépet, szerette a kultúrát, a művészeteket a pompát és remekül értett hozzá, hogy mindezt egyidejűleg a királyi tekintély fokozására hasznosítsa. Miután a hatalmában megerősödött ország, gazdaságilag is a legteljesebb virágzás képét nyújtotta, elsőként kezdte meg, hogy egy általános kultúrpolitivával műveltségben 9
