Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

OlahácAúnyi Ц-ОАсЛ Nem arról akarok beszámolni, hogy mi minden volt ezen a vásáron. Ahhoz nagyon sok hely kellene, mert annyian és annyifélét adtak össze, hogy minden­ki találhatott ott ízlésének és zsebének megfelelő dolgot. Én csak kettőről sze­retnék megemlékezni, ami szembetűnő volt. Egyik a magyar keramikusok munká­ja. Egymástól teljesen különböző for­ma és megvalósítási mód mindegyiké. Imé igy is lehet dolgozni. Nem kon­kurencia egyik a másiknak, hanem nagy­szerűen kiegészítik egymást. Azt se tudja az ember, hogy helyik szebb, vagy hogy mit is szeretne közülök inkább. A másik, amit a Nőszövetség készí­tett, a Magyar kézimunkák. Nagy M — el írtam. Ezzel akartam kifejezni,, hogy csakugyan magyar s nem csak magyaros. Tiszta magyar motívumokat láttam. Volt ott Írásos, buzsáki, toroc­­kói, kunsági, mezőkövesdi. Mind —■ mind eredeti minta s oly gyönyörű, hogy nem győztem legeltetni rajta a szemem. Ezt az értéket nem lehet e­­légge felbecsülni, nemcsak azért mert nemesíti az ízlést, hanem mert ezáltal megőrződik ősi népművészetünk. Nem hiába jött össze a szerda estéire a református nőszövetség: ilyen szép magyar kézimunka, ilyen nagy magyar érték az eredmény. □ 31 —

Next

/
Thumbnails
Contents