Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
Л tapedkedd-eMéfoiM Lassan már egy éve annak, hogy néhány fiatal barátom meghívott Lapára „kedd estére.“ Azt mondták, hogy az Ev. Ref. Egyház alsótermében érdekes ■előadást fogok hallani. No lám csak, ezek a fiatalok a pingpongon kívül komolyabb dolgokkal is foglalkoznak. Kiváncsi lettem, valóban ■el is mentem s azóta minden kedd estémet a Lapán összegyűlt fiatalok közt töltöm. Az ezerarcú élet legkülönbözőbb tárgyköréből merülnek itt fel problémák, beszédtárgyak s az ezekből eredő kérdéseket, megbeszéléseket, vitákat maguk a fiatalok irányítják egymás között. Idönkint felkérnek előadásra egy■egy- szakembert. Pl., amikor a modem képzőművészetről esett szó, meghívták maguk közé annak egy Sáo Paulo-i képviselőjét, s a tárgyhoz tartozó, legkülönfélébb kérdéseket intézték hozzá, beszámoltak egyéni élményeikről és szabadon, ■elfogultság nélkül, minden külső ideológiai befolyástól mentesen közölték véleményüket, saját elgondolásukat. Mindenki beszélhetett, hozzászólhatott, mindenkit meghallgattak. De nemcsak művészetről esik itt szó. Lélektani, társadalmi, természettudományos és a mindennapi élet egyéb területéről felvetődő kérdések, problémák a megbeszélés illetve vita tágya. Nagyon érdekes volt, például mikor egy alkalommal a „barátság:szimpátia-antipátia“-ról vitatkoztak. A helyes magyar beszéd és gondolatfűzés is sorra került. A magyar irodalom nagy kincses házából előveszik valamelyik írót s annak életművét boncolgatják. Egy-egy ilyen irodalmi est néha visszhangzik a lapai első-vasárnapok előadásán, midőn lányok és fiúk a sokszor feledésbe ment magyar költőket mutatják be, az idegenbe szakadt magyar testvéreknek; Bizonyára sokan emlékeznek még arra az előadásra, ahol a keddi csoport ifjúsága a székely-magyar fájdalom nagy prófétáját, Reményik Sándort ismertette meg velünk, néhány gyönyörű költeményén keresztül. Nem-régiben Madách nagy művéből az „Ember tragédiájából vettek át több színt egymás között. Nemcsak komoly ismereteket szereznek fiataljaink ezeken a keddi estéken, hanem a közösségi munka vállalásával jobban meg is becsülik egymás eredményeit és személyét. Őszintén örülök és büszke vagyok, mert tudom, hogy az ilyen komoly szellemű magyar fiatalságra mindig lehet számítani, építeni és hiszem, előbbre viszik majd a magyarság s az egész emberiség ügyét. Üzenem tehát a „keddi csoporténak, hogy haladjon tovább a megkezdett úton, folytassa lelkesen a munkát s legyen sokkal különb, mint elődei!... Figyelő Ha minden emberi közösségben szü/cséges valamilyen rendtartás..., акког különösen szem előtt kell azt tartanunk az egyházban... Az Olyan törvényeket tehát, amelyek ezt a célt szolgáljá/c, annyira nem kárhoztatjuk, hogy ellenkezőleg éppen azt hirdetjük: ilyenek nélkül az egyház elvesztené egybefoglaló idegszálait és mindenestől összekúszálódnék és széthullana. . . Kálvin. — 34 —
