Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
(folytatás a SO. oldaról) Maxwell szerint a sugárzó hő és a fény, az úgyneveztt elektromágneses hullámzásnak egy-egy megnyilvánulása a feltételezett lehetséges újabb „sugárzásféleségek“ között lényegbeli különbség nincs. Egyetlen megkülönböztetési lehetőség a „hullámhossz“ A. sugárzó hő hosszabb hullámokkal rendelkezik, mint a látható fény bármelyik színű összetevője. A rádióhullámok, a röntgen, a gamma és a kozmikus sugárzások felfedezése azután, fényesen igazolták Maxwellt. A Maxwell-féie elektromágneses hullámok hordozója, az anyagi testek közötti térben (Maxwell szerint is) az éther. Az anyag és az éther kapcsolatát Maxwell úgy képzelte, hogy a mozgó anyag az ugyanazon térrészben lévő éthert magával hurcolja. Lorentz a nagy holland matematikusfizikus, azonban csakhamar kimutatta, hogy az eredeti Maxwell-egyenletek, nem képesek bizonyos, fontosnak tartott jelenségeket megmagyarázni. Amikor azonban Lorentz átjavította Maxwell egyenleteit — abból a feltevésből kiindulva, hogy az étheren áthaladó anyagi testek nem tudják az éther-részecskéket hekyükből kimozdítani — akkor a harmonia helyreállt. Az éther tehát abszolút nyugalomban van. Nyugalmát a legkevésbbe sem zavarhatják a benne bolygó égitestek. A fény ebben az abszolút nyugvó étherben (és ehez viszonyítva) száguld az elképesztően nagy c = 300.000 km/sec. sebességgel. Az egész tudományos világ felfigyelt Lorentz azon állítására, hogy az éther ha létezik, abszolút nyugalomban kell legyen. íme megtalálta az ember az elveszett „abszohít nyugvót“. Jóllehet magát az éthert egyetlen érzékszervével és semmiféle műszerével sem észlelhette; Rendelkezett egy adattal, mely azonban jellemző erre az abszolút nyugvó közegre. Ez az adat: a fény sebessége — az anyagmentes térben — a vacumban. Hogy a Föld és bármely égitest abszolút sebességét megmérhessék, semmi, mást nem kellet tenni, mint megfigyelni, hogy milyen mértékben befolyásolja a Föld abszolút sebessége, a fénynek a Földhöz viszonyított (relatív) sebességét. Michelson és Morley professzorok voltak azok, akik egy fénysugár két felét, egymásra merőleges “egyenlő” utak megtételére kényszerítették s a kísérlet alatt a műszert forgatták. Ilymódon elérték azt, hogy volt olyan időpillanat, amikor az egyik fénysugár a Föld haladási irányával “párhuzamosan” haladt, a másik fénysugár pedig erre az irányra “merőlegesen”. Hogy az ezen helyzetben lejátszódó jelenségeket matematikailag követni tudják, Michelson és Morley elfogadták a kortársaik által is általánosan elismert elvet: 1) Miszerint mindegy az, hogy azt mondjuk, hogy az éther abszolút mozdulatlanul áll és átvonul rajta a Föld egy “v” sebességgel, avagy ha aztmondjuk a Föld áll abszolút mozdulatlanul és az éther fúj rajta keresztül, ugyancsak “v” sebességgel. Ugyancsak a legtermészetesebb bizalommal fogadták el Michelson és Morley azt az elvet, melyet minden kortársuk szintén elfogadott, miszerint 2) a fény lényegében hullámjelenség. Folytatjuk. y7 elkérjük olvadóinkat akik igényt tartatanak rá. hogy Harangszót a jövőben is rendszeresen eljuttassuk címükre, hogy központi irodánknál, vagy templomunknál, e célra: egy évre legalább Cr$ 100. — támogatást fizessenek be. Postaküldemények címzése: Rév. János Apostol, Igreja C. Reformada do Brasil. Caixa Postai 2808. Säo Paulo — 32 —
