Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

Amazt egy félévszázados elnyomás követte. Az önkény a hétszázéves alkotmányt törvénytelen módon megszünteti és idegen zsoldos vezérek ülnek helytartóként az ország nyakára. Törvénytelen hatalmuktól megittasulva a legborzalmasabb rémuralmat állítják a jog és az emberiesség helyére. Az ország nágyjai által, — a nemzeti ellentállás törvénye alapján — szervezett nemzeti felkelést vérbefojtják és irtó-hadjáratot indítanak a nemzet vezető rétege ellen. Az elfogató parancs ellen senki sem biztos: sem a földesúr, sem a cselédje. Az aprókat elintézik a kert végében; a nagyokat deportálják. Erős katonai fedezettel hurcolják el és a bécsújhelyi vár földalatti börtöneibe vetik őket, majd idegen nemzet törvényei szerint, idegen bírókból összállított vésztörvénysízékek ítélkeznek felettük. Az előkészített ítéletekkel nincsen sok dolog; a vád mindig

'Buda víéózajogtatáói

(Egykorú metszet a budapt

ugyanaz: hűtlenség, felségsértés, összesértés, összeesesküvés. Az eljárás megindításához elegendő, ha valakinek oly értéktárgya vagy vagyona van, amit érdemes főbenjáró ítélet mellékbüntetéseként elkobozni, aki egyéniségénél fogva veszedelmet jelenhet a regime-re: a hatalom birtokosaira. A jelenlegi megszállás csak alig egy évtizede, tart, de nemsokban marad el az akkori félévszázad okozta gyötrelmek mögött.

Az akkori terror, akár ma, ráfekszik az élet valamennyi megnyilvánulására: a

lelkiismereti-, hitvallásbeli-, kereskedelmi-, munka-, mozgási- és szólásszabadságra. Habsburg besúgók titkos kémhálózata előtt nincs megfelelően párnázott ajtó, eléggé vastag fal, nincsen az elejtett szó, sehol biztonságban. Pribékek voltak akkor is szép számmal és alig