Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

tatlan emlékekkel bizonyíthatjuk.

Nyelvünknek a ruházkodásra vonatkozó elemei közűi; -in, szösz, fon, sző, varr-szavaink nemzetünk bölcsőjéhez visznek, a finnmagyar életközösség korába. Ezek a szavaink közösek a rokon finn népekével, belőlük már elképzelhetünk valamilyen egyszerű mez-t. Kengyel szavunk alapja a kengy rénbőrsarút jelentett.

De ezek a szavak nagyon régi emlékek. A finn népekkel való együttélésünk szókincse egy neolith; csiszolt kőkorszakbeli életközösségre, annak primitív műveltségére mutat, c)

A finn-magyar őshaza a Volga, Káma, Bjelája közétől nyugat felé terjedő vidék, melynek legdélkeletibb részén lakik az előmagyar nép. Oly régen lakunk Európában, hogy a legújabb nyelvészeti munkák már az árjákkal együtt őslakóknak tekintenek, d)

Általában Kr. e. 3000 tájára teszik az idejét, mikor az indo-iráni árják elindulnak mostani ázsiai hazájukba közép Európából. A szarmata scytha síkságon találkoznak a finn-magyar ősnéppel. Az érintkezés emlékét általában őrzik az

A szeged-bojárhalmi nagyasszony viselete.

Magyar ezüst tarsolyveret (X. század)

uráli nyelvek közös alaprétegébe lerakodó indoeurópai kölcsönszavak, de a magyar nyelv különös meggazdagodása sokkal nagyobb mértékű a rokonaiénál.

Kaukázus felől már sugárzik az em béri kultúra kezdete, a szumír assyr-babyloni kultúra. Az indo iráni népekkel egyidőben veszi a magyarság ennek a kultúrának hatásait. Az indomagyar érintkezés Ibizonyitékai a vászon szavunk és a Rigvédában előforduló magyar hurok szó. e)

A mezopotámia kultúra az elömagyarokhoz Dr, Mészáros Gyula szerint ősdaghesztáni Munkácsy Bemát szerint kaukázusi közvetítéssel jut. g)

A magyarság mintegy 4500 év óta élt a mostani hazába költözéséig a mezopotámiai műveltség hatása alatt, ugyanaz a szumir, assyr-babyloni kultúra, mely nyugat felé sugározva a mediterrán mű veltséget teremti, észak felé a scythaturáni művelődést ösztönzi.

A magyar kengyel és a sírokban található egyéb fémleletek a permi és mi nusszinszki kultúrákkal való ősi kapcsolatokra mutatnak.

A nagymértékű pásztorgazdaság lényegét, a benne rejlő gazdasági és kul túrális lehetőségeket nem ismerő öntelt európai tudomány így tette őseinket sőt az árja de hasonlóan magas kultúrájú állattényésztő szittyákat primitiv nomádokká.