Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-06-01 / 6. szám

;Katona Jozde^f

Miért nem írt több darabot a Bánk bán után? ,

Egyáltalán mért maradt annyi torzó a régi Magyarországban? Éppen irodalmi megújulásunk korszaka csak félembereket termelt. A Bessenyeiek, Dajkák, Bacsányiak, Szentjóbi Szabók, derékben törött szálfák. De a következő generáció is, Berzsenyi, Kisfaludy, Katona és Kölcsey korszak. És később is szakadatlan volt ez a félben maradt életforma egészen Madáchig. Azóta már inkább csak a bevégzetlenség. a ki nem érett formák, elbátortalanadások és megalkuvások jellemzik a magyar világot. S feltűnő, hogy szinte valamennyien tiszta magyar nevek s a magyar nemzet legősibb és leghamisítatlanabb családainak gyermekei. Már úgy látszott, hogy a magyar faj csak féltehetségeket, félembereket tud termelni.

Históriai magyarázata igen egyszerű.

%

Magyarország Mátyás alatt érkezett el legnagyobb külső dicsőségéhez. Harmincöt évvel Mátyás halála után egyszerre gyarmatállamá sülylyedt. S ebben az állapotban maradt nyolc év hijján négyszáz esztendeig.

Meghódítását azonban sohasem hajtották végre teljesen. Résziben azért, mert nem volt hozzá soha a hódító hatalomnak elég ereje, részben azért, mert nem is volt rá szükség; a katon i s politikai terror elég volt a magyarság fékentartására. Egyrészt meghagyták neki a függetlenség s önállóság csekély külsőségeit, másrészt állandóan a legkisebb kilengésre, ha az egyén, vagy a nemzet ellenszegülésbe, vagy forradalomba menekült, mindig elég erős volt rá a hatalom, hogy vérbe fojtsa az excessust. Viszont nem irigyelte tőle, hogy egy kis maskarádéval elmulattassa önmagát; szabad volt díszmaggyart venni s kardot csörömpöltetni, szabad volt szónokolni a diétákon s a fehér asztalnál, szabad volt “extra Hungáriám” jelszavakat kitalálni s annak örülni.

Ellenben nem volt szabad egyetlen lépést sem tenni, amely a nemzet gazdasági s kulturális felépítésével a jövőt akarta volna szolgálni. Nem fejlődhetett ki négy századon át a magyar lélekben csöndes, szívós és következetes munka. Ennek a legcsekélyebb kísérletét azonnal elfojtották. Ha a XVII-ik század földessura öt katonánál többet tartott vára őrzésére, már rebellis volt s elkonfiskálta birtokát a fiskus. Ha a XViJI. század grófja idehaza élt s a nép művelésével akart foglalkozni, főbenjáró bűnt követett el. A legcsekélyebb szervezkedést széttiporták, a legkisebb gazdasági eredményt elszedték. Mindenki, aki a magyar érdekek szószólója volt, bármilyen távoli s halvány keretek közt is, az rögtön gyanússá lett és szemben találta magát az államhatalommal.

9