Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
fl V-^lJ LAPI TŐLE/EL Vegyünk részt egy állandó Sao Pauloi magyar színház megalapításában. Hagyományaink, nemzeti szokásaink, anyanyelvűnk művelése és ápolása a célunk. A “Sao Pauloi Magyar Játékszín” tagjai az ittélő hivatásos színészek és a legrátermettebb műkedvelők lesznek. Közel harmincéves színészi multam a kezesség arra, hogy az általam vezetett színház mindenkor, a körülményekhez képest — művészileg a legszebbet és legjobbat fogja adni. — Hogy a darabokat díszletben és bútorban, ruhában és kellékben méltóképpen ki tudjuk állítani; a színházat anyagilag meg kell alapozni. Azokhoz fordulunk akiknek telik, akik megtehetik, hogy adjanak: a “Színpártolók”-hoz — akik a színház első három soráért fejenként 150 azaz egyszázötven Cr$.-t fizetnek és így hozzájárulnak a színház fenntartásához. — A többi helyet — a már eddig is bevált rendes bérleti áron bocsátjuk a közönség rendelkezésére. — A Sao Pauloi Magyar Játékszín egyegy évadja Májustól — Decemberig tart, évente 6 - 8 előadással. A színháznyitást ez év Június hó közepére tervezzük. Herceg Ferenc: “Aranyborjú” című színművével. A társulat névsorát, az előadások helyét és idejét a magyar sajtóban fogjuk hírüladni. — Аг '/ /üq и/о&дъ- 'Tfieju. $ Ao / с л ■ Ennyit írt le lúdtollával Thália papja, akit ekhós-szekér helyett óceánjáró hozott volt a szülőföldtől ilyen messze- távolra. A szöveg rövid ugyan, de őszinte és becsületes. Igen — őszinte és becsületes, mert nem a magyar kultúra önzetlen fáklya-hordozásáról beszél, hanem anyagi támogatást kér és cserébe ellenértélcként: megfogadja, hogy anyanyelvűnkön művészileg a legszebbet és legjobbat fogja nyújtani. Mi Hajmássy Miklósnak nem hosszú színészi múltjában, hanem sokkal inkább. a közelmúltban bebizonyított jelenlegi művészetében látjuk a jószándék biztosítékát. Az ígéret szép — a célok nemesek s mint ilyenek, támogatásra érdemesek. Mi is megígérjük tehát, hogy a betartott ígéretet: érdeme szerint fogjuk honorálni. Ezt ígérjük a színészeknek — ugyanakkor viszont olvasóinknak is megígérjük, hogy mint a múltban, úgy ezúttal is építő és jószándékú, de mindenkor elfogulatlan kritikáinkkal fogjuk tájékoztatni az előadásokról. Annál is inkább kötelességünk ez, mert viharokkal teli századunknak már több mint felén túljutottunk, s a pesszimistákkal szemben — akik a mozi-korszak beköszöntésé- el a színpad halálát jósolták — nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a színház megállta a próbát. A gép ezúttal nem tudta pótolni az élő ember személyes varázsát. 'Щадуагу György
