Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1953-04-01 / 2. szám
II. évfolyam 2. szám. Säo Paulo, 1953 április—május Brazíliai Református Keresztyén Egyház belkörü közleményei. HARANGSZÓ FELTÁMADÁS... Az idők mélyétől napjainkig megfigyelhetjük azt a folyamatos hullámzást, amint egymást váltották a korszakok s ahogyan bennük a különféle népek sajátos törvényeikkel, államformájukkal s nem utolsó sorban vallási, kultikus berendezésükkel s a korukra jellemző felfogásukkal felbukkantak s egy idő után letűntek a történelem tengerében. Minden népnél megtalálhatjuk a kezdet küzdelmeit, melyet a kifejlődés. a kibontakozás, majd a virágzás a fényesség kora követett. De eljött az az idő is, mikor a a fejlődés hullámvonala a leszálló szakaszát kezdte meg; az igazság tiszta fénye elhomályosodott; emberi önzés, mindent legázoló hatalomvágy és mindenen túl uralkodni-akarás kötötte gúzsba a lelkeket, siettetve, meggyorsítva a szellemi sötétség, az anyagiasság korszakának bekövetkeztét. így volt nem egyszer a régmúlt időkben s igy van napjainkban is, mikor az emberistenités, az alantas ösztönökre alapozott rendszerek s a hitetlenség egyre gyorsuló iramban igyekeznek az emberiség szekerét a mindent-tagadás öncélúan sötét útvesztője : a nihilizmus felé hajtani. A sötétség eme korszakait az emberi lélek helytelen akarásai hozták létre. És emberi lelkek a kietlenség, a reménytelenség korszakaiban megváltást, Megváltót várnak. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Róm. 8:9. Jézus a Krisztus tanításai nem különleges próbák által kiválasztott beavatottaknak, hanem mindazokhoz szólnak, akik nemcsak remélik és elvárják a megváltást, de fel is készülnek erre s önmaguk gyökeres átformálásával lépnek reá az újjászületés ösvényére. Testvérem! A feltámadás ünnepe számodra csak egy szokványos megemlékezést f elidéző ünnepnap—e, vagy határozott lépés a régi ember letevése s az új ember felvétele : az újjászületés felé? S embertársaiddal való össztalálkozásod csupán az ünnepnapi kegyeskedés, vagy önmagad mutogatiii-akará^ jegyében történik—e meg, avagy keresed—é mindazokat, kik hozzád hasonlóan keresnek s kinyújtott kezük kezed szorítására vár, hogy az ember az emberrel, lélek a lélekkel megtámadhatatlan lánccá fonódjék össze... A hasonlóak egyéni— és csoportérdekeken túli összefogása, a tudatos és önkéntes, csupán belső meggyőződésből fakadó együttmunkálkodás bizonnyal ki tudja formálni mintegy mozaik-szerüen azt az ábrát, mely önmagunk s népünk számára egyaránt kijelöli a megváltás, az újjászületés felé vezető utat. De hiába ünnepied meg ezerszer is a feltámadást, ha Krisztus a Te lelkedben egyszer sem támadhat fel! Dr. P. S. Szentirásból lecke: Ef. 4:20—24. Kol. 3:9—10. — A pünkösti elmékedés kimaradt, olvasd: Csel 2:1 I. Kor.. 6:19.— A Közgyűlés beszámolója 10. oldalon.— Kiadjuk az új énekeskönyvet, felhívás a 11. oldalon.
