Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1953-08-01 / 4. szám

12

ja rá a megfelelő oldalt, s közben ezek tovább futnak párhuzamosan és keresztül-kasul, mindegyik a maga kacskaringós útvonalán, feszítő hengerek között, míg végül egybefűződnek és —csodák csodája— kijön a megszületett kész újság. Rövid másodpercek műve az egész.

Végül még egy szinttel lejebb megyünk, itt van felhalmozva a nyersanyag, az óriási papírhengerek. Síneken járó kicsi kocsikon kézierővel tolják őket az éhes gépek alá. Egy henger súlya kb. 220 kg.! Egy szám mintegy 200 hengert emészt föl, tehát a lap napi papírszükséglete 44.000 kg.

Zúg már a fejünk a nagy számoktól, amikor másfélóra elteltével éjfélkor ismét az uccán vagyunk. Arra gondolok, hogy a sok gép, futószalag, ólom és papírtömeg mit sem érne, ha írók, szerkesztők és riporterek százai nem fektetnék szellemi energiájuk javát az újságkészítésbe; hisz tudjuk, mekkora szellemi felkészültséget kíván csak egyetlen rovat rendszeres, pontos szerkesztése is, különösen napilapnál. Növekvő tisztelettel nézek vissza a fehér újságpalotára és önkéntelenül a mi kis Híradónk jut az eszembe; mint kis pacsirta a hatalmas elefánt mellett. A pacsirta nem nő nagyra, de a mienk s ezért nekünk sokkal kedvesebb.

/Rá-roly/

TEMPLOM ÉS MOZI

Sokan nem járnak templomba. Ha kérdezzük őket, miért nem, a legkülönfélébb válaszokat kapjuk. Viszont a mozielőadásokat csaknem mindenki rendszeresen látogatja. Miért nem hanyagoljuk el a mozit is, hasonló kifogásokkal? Mutatóba fel is sorolunk egy sereg okot, melyet két északamerikai lelkész állított össze a templomkerülők ürügyeinek mintájára : “Miért nem járok moziba?”

1) Mert a mozi igazgatója sohasem látogatott meg;

2) Párszor elmentem, de senki sem szólt hozzám. Akik járnak, nem valami udvarias emberek;

3) Valahányszor elmentem, pénzt kértek tőlem;

4) Igen kevesen követik a filmek magas erkölcsi normáit;

5) Gyerekkoromban gyakran jártam és azt hiszem, már eléggé kiszórakoztam magamat;

6) Az előadás sokáig tart; nem tudok egy helyben ülni két óra hosszat;

7) Nem mindig értek egyet azzal, amit ott látni és hallani lehet;

8) Nem kedvelem a zenét, amit játszanak;

9) Az előadások este vannak, márpedig ez az egyetlen időpont, amikor otthon maradhatok a családomal.

Mindezt az északamerikai “Newsweek”-ből vettük át, ebből is láthatják olvasóink, hogy ezúttal nem a brazíliai templomkerülőkről volt szó...

/R. К /

GYERMEKSZÁJ.

Tartja az ujját Ilonka az első osztályban. Megkérdezi a tanitónéni: mit akarsz kislányom? Ilonka feláll s rámutat a fészkelődő szomszédjára. Tanitónéni a Mariska bennt ment ki...

Az esti imádságban az egész családért imádkozik Janika. Névszerint felemlíti őket. Mikor a Ferkó bátyja nevéhez ér, azt mondja: Érte nem imádkozom. Ma megpofozott. — Az anyja szigorúan szól rá, hogy meg keil bocsátani az ellenségnek. — Tudom, felel Jancsi, de Feri nem az ellenségem, hanem a bátyám!