Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1953-08-01 / 4. szám

7

AZ ÖSSZEFOGÁSRÓL

Säo Paulóba települése óta első ízben lépett dobogóra Hajmássy Miklós. Elöljáróban szatirikus bevezetőt mondott, a sajnos állandósult magyar problémáról — az örökös széthúzásról. A vidám szavakkal festett torzkép — a magyar emigrációs társadalom hű és igaz képe, döbbenetesen rajzolódott ki előttünk. Egy görbe tükröt tartott elénk, amelyben lemérhette magát az a magyar emigráció, melynek egyedei minden gátlás nélkül tagadják meg egymást, mert árnyalatkülönbségek vannak politikai, vallási vagy világnézeti felfogásuk között és nem veszik észre, hogy mikor lépik

Hajmássy Miklós felszólalása

át azt a mezsgyét, amikor elvakult ellenzékieskedésükben már önmagukat sőt végül magyarságukat tagadják meg.

Igen, a szavak mosolytkeltőek voltak, s jómagunk is a pillanatnyi hatás alatt, nevetve tapsoltunk saját karikatúránknak. S ekkor következett a második roham lelkiismeretünk elreteszelt kátyúi ellen, a vox humana legtökéletesebb isteni hangszerén, anyanyelvűnkön, zengő — búgó szavakkal. Gyulai Pál igénytelenségében szerényen meghúzódó, sajnos ma is időszerű három stófája :

TANÁCS

Kit szeretsz, s akik szeretnek Ha bántanak, ha megsebeznek;

Ne haragudj rájuk sokáig!

De öntsd ki szíved, s ha letörlőd A fájdalom kicsordult könnyét, Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik.

Oh, egymást hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja,

Mi is talán vérzünk a sebben, Nekünk is fáj, tán élesebben,

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,

Híved legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanú, megenyhül bánat,

Oly váratlan jöhet halálunk S egymástól ha haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat...

Az elmondott magyar szónak, a magyar beszédművészetnek főpapja állott előttünk. Szavai szivünk legrejtettebb zugaiba értek. Színes hangskálája simult a mondanivalóhoz, s

ezáltal ennek felfokozott értelmére és a még lágyságában is erőteljes férfihangjára a tudatunkon túli legmélyebb érzéseink viszhangzottak az anyanyelv varázslatában.