Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1953-06-01 / 3. szám

Vasárnapi iskola.

Templomba járó testvéreink gyakran hallottak a vasárnapi iskoláról, ahol rendszeres vallásoktatás folyik. Ezt az intézményünket hetente átlag 50—60 gyermek és ifjú látogatja. Közöttük igen sokan jönnek nagy távolságról. A vasárnapi iskolával kapcsolatban két dologra kell nyomatékosan felhívni a figyelmet.

Egyik a gyerekekkel kapcsolatos :

Ne csaljuk meg magunkat. Gyermekeink, unokáink már nem fogják tökéletesen beszélni a magyar nyelvet. — A zsidókat két évezredes szétszórtságukban érzésben és lélekben zsidónak a templom, a zsinagóga tartotta meg. Hogy gyermekeink érzésben és lélekben megmaradjanak magyar reformátusnak, akkor is, ha a magyar nyelvet már nem beszélik, annak az az előfeltétele, hogy hűek maradjanak Egyházunkhoz, ehhez a fehérfalú, fatornyos lapai templomunkhoz. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha már gyermekkorukban megismerik hitünk igazságait, megismerik eklézsiánkat.

Valljuk be, otthon a családban a felnőttek napi hajszája miatt vajmi kevés idő jut a gyermekekkel való foglalkozásra. így egyetlen alkalom, ahol vallásoktatásban részesülhetnek: a vasárnapi iskola. Hozzuk, küldjük el ide gyermekeinket, unokáinkat, ismerőseink gyermekeit. Ezzel Krisztus Urunk parancsának engedelmeskedünk : Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket.

A másik dolog, amire ezzel kapcsolatban ki kell térni, az oktatók kérdése. Jelenleg 4—5 oktató van az 50—60 tanulóra. így egy-egy oktatónak aránylag sok gyermek, vagy ifjú jut. Az egyes csoportok sem egyenlő nagyok, tehát a valóságban van 1—2 egész nagy osztály. — A vallásoktásnál különösen fontos, hogy a tanító és a tanítványok között baráti, lelki kapcsolat alakuljon ki. Hogy ez megvalósuljon, egy csoport 4—5 főnél nem lehet nagyobb. Oktatókra van tehát szükség.

Kérünk mindenkit, akiben az élő hiten kívül van a jövő nemzedék iránti felelősségérzet, vállalja e nemes feladatot. A vasárnapi iskola nagytermünkben minden vasárnap délelőtt 9 órakor tanít, utána 10-Kor ifjúsági istentiszteletet tartunk.

Új Énekeskönyv kiadása.

Régi kivánalom, de egy éve már komoly tervvé érett a zsoltároskönyv kiadása. Magyar énekeskönyvet ma már sehol se lehet kapni. Uj kiadását sürgeti tehát a szükség. Kiváló alkalom ez arra is, hogy bizonyságot tegyünk arról, hogy nem vagyunk halott vagy tetszhalott gyülekezet, hanem Krisztus élő Egyháza. Hisz ilyen nagy terjedelmű, kottás énekeskönyvet, amilyent mi akarunk kinyomtatni, nem adott ki eddig egyetlen külföldi magyar egyház sem, sőt a reformáció négy évszázados történelmében is kevés példát lehetne erre felhozni. Azt az új énekeskönyvet szeretnénk kinyomtatni, melyben a 150 zsoltáron kívül benne van az összes eddig használtabb dicséretünk, de bővítve van hitvalló énekekkel, melyek a reformáció és ellenreformáció idejében, s az elnyomatás korszakaiban születtek.

Az énekeskönyvet elsősorban brazíliai magyar egyházunk tagjai használatára szántuk, de reméljük a külföldi magyar protestáns egyházak érdeklődését is. Azt szeretnénk, ha karácsonyra minden testvérünk kezébe kerülne ez a valóban komoly, szép és értékes ajándék. Az Űr Isten segítsen erre bennünket!

Sokba kerül az énekeskönyv kiadása s azt részben előjegyzésekben szeretnénk összehozni. 1953 szeptember 30.—áig kedvezményes előfizetési ára Brazíliában Cr. 120.00, külföldről 4 dollár. Előfizetni lehet a lelkipásztorunknál, postacíme: Rév. János Apostol. Caixa Postai 2808. Säo Paulo. Brasil.— Az előfizetés fűzött példányra szól, a megjelenéskor a több mint 700 oldalt tartalmazó mű ára valószínű a fenti összeg kétszerese lesz.

11